Ekachakra

(Ha tetszenek azok a dolgok, amikről írok várlak szeretettel egy közös programra, ahol személyesen is beszélhetünk, és belekóstolhatsz a lelki ízekbe, és persze a finom ételekbe. Valamikor augusztus közepén lesz. Ezt az oldalt lájkold a friss hírekért https://www.facebook.com/Rejtettkincs, és persze ide is fogom majd írni, ha megvan az időpont.)

2013.06.29.

Valami történik körülöttem, és velem. Mintha mindenki tudná, csak én nem, hogy mi lesz.

Reggel arról hallhattunk, hogy mi az a négy dolog, amivel rendelkezni, kell, hogy a sértéseket elkerüljük. Az első az alázat, mint egy fűszál, a második a türelem, mint egy fa. Add meg a tiszteletet másoknak, és ne várd el magad számára. Ma volt alkalmam gyakorolni a türelmet. Négy órán át tartott mire feladtam két csomag könyvet a postán. Azért ez megviselt, de közben arra gondoltam, hogy milyen jó kis edzés ez, és amúgy meg mennyire jól működnek a dolgok otthon. Ott azért fél óránál többet nem álltam még sorba postán, és nem szívattak halálra a csomagolással és annak kifizetésével. Utána meg még, hogy fussak, mert bezárnak rögtön.

Most nyugi van a szobámba, és mert a praszádot lekéstem Mahámantra Prabhu hozott nekem egy tálcával. Isteni volt.
Kicsi szieszta, lótusz festés, és indulok Ekachakrára hamarosan. Acharya Maharaj kérésére.

praszád

2013.06.30. Ekachakra

Bő három óra az út Ekachakrára, és az út elképesztően kátyús. A gyomromat eléggé megviselte. Kicsit izgatott voltam azért az induláskor. Este 9 körül értünk oda, a soffőr és egy másik bhakta aki ott marad. Ekachakra egy leirhatatlanul gyönyörű hely, ahogy Giridhari Prabhu fogalmazott „ Ekachakra a zöld tenger közepén”, mert messze, amerre a szem ellát minden csupa zöld a rizsföldektől. Mesébe illő. Ezen a gyönyörű helyen született Nitjananda Prabhu, aki a kegyesek közül is a legkegyesebb.

Megérkeztem, Azonnal mentem Acharyadevhez. A hosszú verandáján elszórtan ült pár bhakta, én odamentem egész közel, hogy dandavatot ajánljak, leborultam. Várt már. Hoztam neki ajándékokat is és kis tétovázás és határozatlanság után oda is adtam neki. Közben beszélgettünk a magyarországi bhaktákról. Kérdezgetett és én válaszoltam. Késő volt, így elküldött pihenni. A végén még megkérdezte, hogy fel tudok-e kelni a reggeli aratira, ami itt 5-kor van, nem 4-kor mint Navadwipban. 

Reggel már 3-kor felébredtem. Sokat agyaltam, és közben folyamatosan beszéltem hozzá magamban. Bár tudom, hogy a guru jobban ismer minket, mint mi magunkat, de azért imádkoztam. 5-kor elkezdődött az arati a hatalmas templomban, amit egyébként egy nagyon kedves magyar bhakta adományából építettek. Az arati után virágot szedtem, és füzéreket próbáltam készíteni, de sajnos egy idős hölgy magának szeparálta az összes virágot, mert Acharyadevnek akart készíteni, egy gyönyörű füzért. Így csak Nityanandának tudtam csinálni egyet. Szaladtak értem, hogy indulunk Navadwipba.

A kocsiban Acharyya Maharaj maga mögé ültetett és rám bízta a táskáját, és a vizét i is. Ez nagy megtiszteltetés. Megérkeztünk Navadwipba, ahol nagy kírtan fogadott minket. Közben egy magyar bhakta érkezik nemsokára, Ananda Rupa, aki Londonban él az indiai férjével.