Táncbemutató Puriban

2013.07.11. Táncbemutató Puriban

Hát a mai nap is fantasztikus volt, mint mostanában mindegyik. Reggel avatások, és utána siettem a táncórára. Szakadt az eső, plussz le volt zárva fél Puri, így a riksa letett engem valahol, s megmutatta az irányt, én meg odataláltam, hogy egyszer sem kellett megkérdeznem, hogy merre kell menni. Közben elhaladtam Subbhadra szekere mellett. Ő még mindig ott volt a Grand roadon, és valószínű Jagannath is, de nagyon messze, mert nem is láttam. Szóval odaértem a Gundichához, Baladev szekeréhe, kígyózó sorok álltak előtte, akik mind felmentek hozzá, hogy hódolatukat ajánlják. A tánctanárom ott lakik közel, így nemsokára kis késéssel odaértem. Ott tartott nekem egy főpróbát, mert este bemutató. Egy szólót táncoltam, és egyet a csoporttal. Visszafelé egy kókuszdiót ajánlottam fel Baladevnek, egy panda segítségével, és vittem Gurudevnek. Dali a tánctanárom ma megkérdezte, hogy itt van-e a gurum és szeretné meglátogatni. Szóval megkérdeztem Srila Acharyadevet és ő adott egy időpontot este 9.30-ra. Ebédig még ott voltam vele és megmutattam a képeket, amiket az elmúlt napokban csináltam. Ebéd után elküldött pihenni, mert tudta, hogy bemutatóm lesz. Mindenkinek mondta is. Nagyon féltem, hogy mit fog szólni, de örült úgy tűnt. Délután aludtam egy órát, és utána készülődtem. 6-ra kellett menni, így mi már elindultunk jó előre. Acharyadev előtt még leborultam teljes díszben. Nagyon féltem ettől. Okkal amúgy, mert máskor haragudott, hogy miért táncolok itt, miért nem Gurudevvel vagyok, mármint Govinda Maharajjal, akitől avatást kaptam, és aki sajnos már nincs közöttünk. Szóval megkaptam az áldást, és megérkeztem a tett helyszínére a Grand roadra. Ramananda Raj házához. Én ott voltam háromnegyed 5-kor. Elméletilg 6.30-kor kezdtünk volna, de 7 óra után érkeztek csak a többiek. A tanárom mosolyogva mondta, hogy „indian time”. Persze ő ott volt időben. Szóval kb. 7.30-kor el is kezdtük. Egy szólót táncoltam és a Dasavatárt a csoporttal. A színpadon elég furán éreztem magam. Egyszerre nagyon otthonosan, mert szeretem a színpadot, az egy olyan különleges tér számomra, ahol bármit kibonthatok magamból. A másik oldal pedig belül valami megért bennem a hogyan tovább ezzel a tánccal kérdéskörben. Visszaértem és átöltöztem. Közben a bhakták mesélték, hogy Acharyadev a leckét arról tartotta, hogy milyen központot csináltunk Magyarországon, és hogy épp bemutatót adok itt. Jó volt érezni, hogy büszke rám. Dali a tánctanárom is nagyon büszke volt. A színapad sarkán ült és láttam a szemeit többször, ahogyan rám néz. Jó volt látni. Megszerettem őt nagyon, de nagyon hiányzik a táncmesterem Bijay Kumar Senapati, aki az ő apukája volt.

Ahogy visszajöttem a prszádról Acharyadev kint ült a teraszon, és rögtön kérdezte, hogy mennyien voltak, és sikeres volt-e, és mikor mondtam, hogy hol táncoltam nagyon elkerekedtek a szemei. Olyan nyugalom van bennem, mert csak egy nagyon mély vágyam van és azt egyre tisztábban látom. Holnap lesz az utolsó nap, utána mindenki megy vissza Navadwipba, és én itt maradok. 

A legjobbat nem is írtam, ma reggel ellopták a tartalék papucsom egyik felét. De van még kettő tartalék. Olyan egyszerű strandpaucsokat hoztam így mondszunra. Délután egy majom jelent meg az ablakban, benyúlt és elvitte az alvós nadrágomat, úgyhogy most ki kell találnom, miben alszom. Az biztos, hogy kint szeretnék aludni, bár zuhog az eső. A terasz jó lesz, mert fedett.