2013.07.07. Bhubaneswar
Mit is mondhatnék a mai napról. Remélem tisztultam
egy kicsit legalább. Jobb, ha csak a tényeket nézzük. Reggel 3.30-kor keltek a
szobatársaim. 6-kor indultunk 4 busszal parikrámra, azaz különböző templomokat
látogattunk meg. Eddigi években, mivel már negyedjére vagyok itt Ratha Yatran,
ezt a napot mindig kihagytam. Szóval 4 templomban voltunk, és ebből egybe sem
engedték be a kb. 20 fős fehér bőrű nyugati csapatot. Akik nem voltak annyira
fehérek, azok besurrantak. A lábam ujja közt nincs már bőr sajnos. Viszont
nagyon finomat ettünk két helyen is, egyik helyen reggeliztünk, a másikor pedig
ebédeltünk. Egész nap citromra vágytam, és csodák csodája egyszer csak egy
ember termett előttem a praszád végén egy nagy tál citrommal kicsi gerezdekre
vágva. Rögtön 5-öt kaptam. Úgy látszik feltűnt neki, hogy mennyire örülök.
Sajnos a következő templomban szintén kint rekedtünk. épp azon meditáltam, hogy
mivel rakjam rendbe az elmémet, ami igencsak elfáradt az egész napi
buszozástól, és azon gondolkodtam, hogy ha visszaérünk eszek egy jégkrémet, egy
olyan pisztáciásat kis tégelyben. Csak 10 rúpia. Egyszer csak megállt előttem
egy jégkrémes kocsi és a férfi elkezdte kivenni a kínálatot, és ott volt a
pisztáciás tégely is. Hát ez elképesztő. Lehet, valami magasabb rendű dolgokon
kellene meditálnom. Hazaérve Puriba a busz egyszer csak megállt, mert teljes
útlezárás volt, így az utolsó fél órát gyalog tettük meg. Még maradt egy kis
csokim, meg cikória, és várom a sorom a fürdőben.
Egyébként fantasztikus volt az a kis rész is,
amiket a busztól a templomokig tettünk meg. A képek majd megmutatják.
Ma még el kellett mennem egy kis bevásárló körútra.
Alapvetően fénymásolni indultam, az útleveleinket, meg a vízumot, amit
állítólag a rendőrség ellenőriz. Szóval azért mellette még beszereztem szúnyogriasztó
kenőcsöt. Remélem működni fog, mert tegnap alig aludtam, egész éjjel csipkedtek
a szúnyogok. Meg amúgy ágyam sincs, hanem a földön alszom, egy pléden, mert
ilyenkor nem jut mindenkinek ágy. Visszafelé a vásárlásból a gyógyszertárban
még vettem ragtapaszt a talpamnak. Ahogy az óceán parton jöttem vissza, nem
bírtam ki és lementem a partra teljesen. Ez ilyenkor sötétben nem túl
biztonságos, de én nem keveredtem semmi rossz helyre szerencsére találtam egy
békés helyet öt percre. Onnan hallgattam a hullámokat. Imádom! Távolban még a
halászhajók fényeit lehetett látni, meg fölötte a csillagokat, és gyönyörű fehér
felhőket a sötét égbolton. Az a sós szél pedig mindennél jobb imádom a szelet
és lenyűgöz ez a hatalmas víz. Felfoghatatlan! Vonz, és közben félek tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése