Egy másik haza-felé

június 29. Delhi

A templom harangja ébresztett fél ötkor. Gyorsan felkaptam a ruhámat, és már ott is voltam a reggeli szertartáson (Aratin). A szobánk közvetlenül a Mandír mellett van, a harang három méterre az ajtómtól. Nehéz így lemaradni a reggeli Aratiról. Szeretek Indiában élni, mert korán hajnalban indul a nap, még minden békés, lassan gördülünk át a nappal felé. Ebéd után, amikor a legmelegebb az idő, pihenő következik.
A reggeli mantrázás (meditáció) után hat óra körül a Radha Damodar templomban körbejártunk, hogy utoljára tiszteletünket tegyük a Goswamik és Prabhupád emlékhelyeinél (szamadi, bajan kutir).
Sofförünk ma pontosan érkezett. Kilenc óra után valamivel elbúcsúztunk a Sri Chaitanya Saraswat Math vrindávani templomának bhaktáitól. Még nem tudjuk elhinni, hogy holnap este otthon leszünk.
Éles lesz a váltás! Nekem mindenképp!

június 30. Kijev, Budapest

Felszálltunk a habmező fölé! A fehér habhegyeket, és habvölgyeket a nap selytelmesen világítja át. Alatta különböző világok rejtőznek. Innen fentről szinte egyformának tűnnek. Mintha csak más-más oldalról szemlélnék a különböző embercsoportosulások a létezőt. Közben véresen komolyan veszi mindenki a saját igazát. Otthonról gondolatban sokszor felröpülök ide, hogy megnézzem nem keveredtem-e bele valami túlzottan egyoldalú valóságnak tűnő képzetbe. Szokott segíteni!
A Delhi vásári forgatagból visszarepülünk most Budapestre, hogy újraismerjük a várost. Többé nem találjuk azt a helyet, ahonnan útra keltünk. Távlatból új képet fest minden. A dugók már nem olyan veszélyesek, a koszos levegő nem számít annyira koszosnak. Az emberi panaszkodás, hogy "nincs", értelmetlennek tűnik. És hová lettek a mosolygó emberek, a ragyogó boldog szemek, amelyek minden pillanatban látják, tudják, érzik, hogy nem övéké a világ, az Istenek játéka csupán. Mi csak parányi részek vagyunk, és történjen bármi, boldognak lenni ingyen van! Bizonyos értelemben! Olyan dolgot nem kell érte adnunk, amire valóban szükségünk van. Némi türelem, és mások tisztelete megkönnyíti az előrehaladást.
...
A Kijevi repülőtér kávézójában írogatunk csendesen Mártival. Kriszti ledőlt egy kicsit. Tamás egy másik géppel ment Isztambulon keresztül. Mi pedig emlékezünk, miközben kezdünk visszarázódni a fehér emberek, és a kellemes megszokott 21 fokhoz. Mártinak és Krisztinek kissé strapás volt az útjuk, mert 3-4 naponta utaztunk. Az én utam hamarabb kezdődött. Sokszor felidézem a Puriban töltött magányos napokat. Jobban mondva egyedül voltam, de nem éreztem magam magányosnak. Az állandó napirend, táncórák, Aratik (templomi szertartások) kiegyensúlyozottá tettek.
Emlékszem a sós szélre, ami a tenger felől fújt, a táncórák izzadt porát a tengerben mostam le. Majd csendben üldögéltünk Bhipin Prabhuval, Puri maharáddzsal és Chandan Prabhuval, a forró márványon elterülve a délelőtti eseményektől fáradtan vártuk, hogy utolsó erőnkkel még Gaura Nitainak (az oltáron álló szentek) énekeljünk. A finom praszád (felajánlott étel) után szieszta következett. Este még többet énekeltünk, a nap fénypontja volt számomra!
Kerek volt minden!

Köszönöm minden olvasónak a jelenlétet, remélem ti is kaptatok egy kicsit Indiából az írásaimon keresztül. Mindenképpen folytatom az írást, hiszen a hazaérkezés, és az itteni életbe való visszarázódás legalább olyan érdekes, mint maga az utazás. Sőt azt hiszem az a nagy bravúr, ha itt sikerül megtalálni az életünkben az ott megtapasztalt értékeket. Természetesen Indiában is vannak jó és rossz dolgok is, mint ahogyan itthon. Valójában ez nem helyhez kötődik. Mégis mi így tapasztaltunk meg sokmindent a lelkiség mélységeiből. Az én utam erre vezet. A lényeg, hogy célba érjünk, a többi csak eszköz!

Holnap elmesélem az itthoni első napjaimat. :)

Vrindavan földje

Az utolsó napok, csak a naplómba kerültek bele, így most ezt is leírom nektek. Folytatni szeretném a blogírast, hiszen most kezdődnek itthon a tánctáborok, illetve néhány bemutatóm is lesz. A bhaktakkal is szervezünk programokat. Meghívtunk Indiából többeket. Remélem hamarosan el is jönnek ide Magyarországra.

Akkor nézzük az utolsó napokat!

június 27. Vrindavan

Este kilencre értünk Delhibe repülővel, 42 fok volt akkor. Taxiba ültünk, és irány Vrindavan! Fél kettő körül értünk a templomba. Vrindavan utcait most láttam először. Még így az éjszaka közepén is érezni lehet különleges energiáját. Kevés alvás után, elindultunk, hogy meglátogassunk néhány szent helyet. A mi telkünkkel határos (Srí Chaitanya Saraswat Math), a Radha Damodar templom, ahol Prabhupad élt és dolgozott, a szent könyvek angol fordításain.
A reggeli előtt meg elmentünk a Rasa tánc színhelyére, a Seva Kunj-hoz.
Nagyon fáradt voltam, és a nagy melegben ez csak fokozódott. Jól érezzük itt magunkat Vrindavanban. Így, egy nappal Puri után érdekes élmény megint egy másik hangulatba kerülni. Délelőtt azután folytattuk a szent helyek látogatását. Vrindavanban még a majmok is meditációban vannak. :) (lásd a képen) Egy másik helyen egy majom ellopta Márti papucsát, de némi kekszért cserébe visszaadta. Lehet velük üzletelni! :)
Én most egy venezuelai lánnyal vagyok egy szobaban. Ő, és az édesapja tovább maradnak mint mi, jobban is bírják a meleget. Napközben állítólag 48 fok volt. Egyfolytaban szédelegtünk. A víz is forró, ami a csapból jön, így egy vödörbe kiengedjük, hogy kicsit hűljön, és kellemesebb legyen a fürdés.

június 28. Mathura, Agra, Taj Mahal

A taxink több mint egy órát kesett, a ma reggeli indulásról. Ez teljesen normaális dolog Indiában.
Az első állomásunk Mathura volt, ahol Krisna született 5000 évvel ezelőtt. A helyet szigorúan őrzik, befelé menet a táskáinkat le kellett adni, utana megmotoztak, és így már beléphettünk. Rengeteg ember mindenfelé, főleg túristák. Mi tovabbra is kábultak voltunk a melegtől. Indiának ezen a részén melegebb van, mint a keleti oldalon.
Légkondis taxinkkal folytattuk utunkat Agrába, hogy megnézzük a Taj Mahalt. A hatalmas márványpalota gazdagságával egy XVII. századi uralkodó elhunyt feleségének állít síremléket, mellyel az iránta érzett szerelmét kívánja bemutatni a világnak. Jónéhány fotót készítettünk itt. (Sajnos az én gépem nem bírta a meleget, és egy ideje nem működik. Próbálok a többiektől kérni képeket, de az még idő.) Az indiaiaknak mi is nagy látványosság voltunk: a fehér Taj Mahal, és a fehér ember! :) Szóval modellt álltunk! :) Kezdetben próbálkoztunk kérni 20 rúpiát a bátor fiatalemberektől, akik le akartak fotózkodni velünk, de nem voltunk elég rámenősek. Azért jó poén volt! :)
Késő délután értünk vissza Vrindábanba. Még megnéztünk pár templomot, majd az utolsó vásárlások, az utolsó Vrindavani este előtt!

Most nincs több időm, de a naplóm még rejteget két napi bejegyzést. Hamarosan folytatom!

Ratha Yatra

junius 23.

Este elmentunk a csoportos tancorara. Marti es Kriszti is ott volt, es megtapasztaltak, milyen egy indiai tancora itt a hazajaban, Puriban. Tancmesterem is nagyon orult nekik. Be is alltun tancolni, marmint foleg en, de amit tudtak, a ok is megprobaltak.

Estere sajnos megbetegedtem, rendesen leestem a labamrol. Valoszinu a tul csipos etelek is kozrejatszottak. Szoval csak fekudtem, es sajnos kimaradtam a Dzsagannath Praszadbol (Dzsagannathnak felajanlott etel), amit vacsorara hoztak a Dzsagannath templombol. Marti lassan visszaerkezett a hirrel a vacsorarol, hogy reggel avatasok lesznek. Gurudev tanitvanyava valni egy rovid szertartas kereteben nemcsak kozvetlenul altala lehet, hanem egy megbizott kozvetiton keresztul is, aki most Acsarja Maharadzs. Azt mondjak, ha a tanitvany kesz, a guru megjelenik. Este meg sokaig beszelgettunk rola, hogy ki hogyan kapott avatast, es hogy elte meg. Minden tortenet egyedi.

junius 24. Ratha Yatra, Puri

Koran keltunk, keszulodtunk az avatasokra. Gurudev tanitvanyava szegodni azt jelenti, hogy befogadom a szivembe azt a pici magocskat, a szeretet magjat, amit majd kesobb gondozhatok, egeszen a viragba borulasig. Jaganananda Prabhu azt mondta, hogy ugy kell elkepzelni, hogy egesz eddigi eleted a kert elokeszitese, felasasa volt. Most megkapod a magot, amit tovabb kell gondozni, de ha nincs mag akkor minek a kerteszkedes, nem lesz virag sohasem. Ratha Yatra napjat tehat avatasokkal kezdtuk. Aldasos nap ez!

Delelott kuraltam magam, hogy el tudjak indulni en is a fesztivalra. Egy ora fele elindultunk. Vagy szazan, enekelve kozelitettuk meg a Dzsagannath templomot, eroteljes tempoban. Bevagtunk a szekerek ele, a Grand roadra. Baladev szekere mar elindult, igy mi Baladev es Subhadra koze erkeztunk. Fel oraja indultunk, de mar nagyon kimelegedtunk. Szereztunk nehany zacsko vizet, amit ingyen osztogattak. A fejunket bepermeteztek vizzel, hogy nehogy elszeduljunk a napon. Vannak kezi permetezo emberek, valamint tuzolto tartalykocsikrol is ontoztek minket. Mentoautok, es hordagyak is ott sorakoztak. Sajnos harom esetet lattunk is, hogy valakit ki kellett menteni. A szervezok igen felkeszultek, a hatalmas, millios tomegre korultekintoen figyelnek.
Elengedtuk Subhadra szekeret, es Dzsagannath-e elott haladtunk vegig a harom kilometrerre levo Gundicsa templomig. Enekeltunk ahogy a torkunkon kifert ot-hat oran keresztul, es a fiuk vadul tancoltak. Nem tudom honnan szereztek annyi energiat. A celhoz kozeledve kozeledve Dzsagannath egyre lassabban haladt. Ahogy megerkezett mindenki kokuszdiokat tort fel, es felajanlottak a harom murthinak. Azutan beborult az eg, a huvos szelben szinte faztunk, mikor hazafele tartottunk.
Nehanyan huztak a szeketet rovid ideig. Az embereket botos iranyitok hajtottak, hogy merre huzzak. Noknek ez nem ajanlott, mert egymast tapossak az emberek.

junius 25. A Gundicsa elott

Masnap A harom szeker kint maradt a Gundicsa templom elott meg felajanlottunk nekik egy kis ghi lampat, es sotetedesig ott vartunk. Aznap este bevittek oket a Gundicsa templomba. Sajnos en nem voltam jol, igy csak a falovak bemenetelet lathattam.

junius 26. Az utolso tanc

Reggel elkoszontunk a nagy csaladtol, a bhaktaktol, mert ok egesz napos kirandulasra mentek harom nagy busszal. Azutan meg ellatogattunka tanctanaromhoz, meg eltancoltam nehany darabot. Elerkezett a bucsu ideje. ... :(
Ma indulunk Vrindavanba!
Most mennem kell. Onnan jelentkezem.

Testben, es lelekben felkeszulve, a Ratha Yatrara

Ismet Puriban, ezuttal Krisztivel, Martival, Tapassal es meg vagy 20-30 nyugati, es 1-2 szaz bengali bhaktaval. A vasuton minden rendben volt. Kriszti teljesen el volt ragadtata mar a vasutallomason. Egyfolytaban hangoztatta, hogy milyen fantasztikus itt minden, milyen boldog, hogy itt lehet. Mindezt egy oras kocsikazas utan, Kalkutta smogjat szivva, miutan nagy nehezen letettuk magunkat az allomas peronjan 2 negyzetmeterre, a durodo indiaiak koze. Szoval fo a pozitiv gondolkodas! Krisztit bevehetnenk az indiai igen szovevenyes mitologiaba, mint a pozitiv gondolkodas istennojet. :)
Delelott, egy rovid megmartozas utan a tengerben, autoriksara ultunk negyen, es meglatogattuk a Dzsagannath templomot, majd vettunk nehany szukseges kelleket, mint matrac, az elveszett helyett egy uj papucs... A templom korul le vannak zarva az utak, de azert ugyesen megkozelitettuk. A szekerek ket nappal a nagy esemeny elott meg mindig csak epulnek. Termeszetesen a tengerparti hideg udito sem maradt el. Ha jol meggondolom, ezzel kezdtuk. A presszos ismerosom rogton elhajtott mindenkit a szekekrol, igy zavartalanul szurcsolhettunk az oceant nezve. :)
Most pihenunk. Hamarosan indul a parikram, ami azt jelenti, hogy tobb szazan enekelve korbejarjuk a szent helyeket. A ket kis cintanyernak (karatalnak), amit Navadwipbol hoztam, epp most vagtam le a gamcsam (torolkozom) szelebol ket csikot, ezzel lesznek osszekotve.
Irany a kittan (enekles, tancolas) !
Jay Jagannath!
...

A templomnal gyulekeztunk negy orakkor. Meg nem volt ott senki. Megnyugtattam a lanyokat, hogy Acsarja Maharadzs perceken belul itt lesz, majd ra ket percre oriasi tomeggel elindulunk. Igy is lett. Mahardzs az emeletrol egy kezi hangosnemondoval elinditotta a menetet. Mire leert a foldszintre kb. 50 bengali bhakta erkezett, es kesobb a meg vagy szazan. Ok ismerik Acsarja maharadzsot, aki egy percet nem var senkire. Alacsony termete, es annal nagyobb energiaja van, hogy alig lehet ot utolerni. A kitrant vezetve ellatogattunk a Tota Gopinath templomba, es Haridas Thakur szamadhijahoz. Minden templomot korbekerultunk, es hodolatunkat ajanlottuk. A durodo indiaiak ilyenkor megfeledkeznek a szokasos lassu templojukrol, es ugy szaladnak, mintha az eletuk fuggne ettol.
...

Ma negyesben ismet ellatogattunk nehany templomba, koztuk a tegnapiakba is, es eltoltottunk egy keves idot a szent helyeken, ezuttal csendes mantrazassal.
Ma piheno nap van, mert holnap lesz a Ratha Yatra. Egesz nap fog tartani, es szuksegunk lesz minden eronkre.

Gondoljatok rank holnap. Dzsagannath, "a vilag ura", Baladev es Subhadra tarsasagaban atkocsiznak a Gundicsa templomba, az az Kuruksetrarol, Vrindavanba. Meg egyszerubben az eletunk csatatererol az Istennel valo talalkozas kelyszinere! Es ebben egy millio hivo segit, akik a puszta kezukkel huzzak at, az oriasi szekereket, hosszu kezzel font kotelek segitsegevel.

Jay Dzsagannath! Jay Baladev! Jay Subhadra!

A bucsu, es az uj talalkozas

Ma elindulunk Puriba, az esti vonattal. Egyszerre orulok, es egyszerre szomorkodok. Boldog vagyok, hogy itt lehettem Gurudev kozeleben. Es orulok, hogy megyunk Puriba. Ma is talalkoztunk Gurudevvel. Indulas elott nem valoszinu, hogy latjuk meg. A kozeleben mindig erzem melyseges szeretetet, amit a bhaktak irant erez.

A Szeker Fesztival (Ratha Yatra) junis 24-en lesz. Elotte ket napig, holnap, es holnap utan korbelatogatjuk a szent helyeket Puriban. Remelhetoleg megmartozunk a tengerben. :)
26-an megyunk tovabb Vrindavanba.
Puriban persze a tanctanaromhoz is elmegyunk egy bemutatoorara Krisztivel es Martival, akik otthon tolem tanuljak az indiai tancot.

Itt Kalkuttaban mindennap ket lecke volt, es valahogy most rengeteg bhakta gyult ossze. Jo latni ennyi lelkes boldog embert. Persze van sok problema is, es nagyon meleg van, de mi megyunk elore a dolgunk utan kitartoan. A lanyokkal felvaltva betegeskedtunk az elmult harom napban. Most jol vagyunk, bar fura, mikor olvassuk otthonrol, hogy egyesek panaszkodnak a 20 fokos melegre. Itt egyebkent nem divat a panaszkodas.

Az elkovetkezendo napokban igyekszem irni, de nem igerhetek semmit!

Gondoljatok ram, es velem lesztek Dzsagannath edes otthonaban. Es ha igy tesztek, talan a ti eletetekbe is belepillant melyebben, es ha keritek, elindit titeket a boldogsag utjan, amin csak elore lehet haladni, hatra soha!

Vissza Gurudevhez!

Visszajottunk a kalkuttai templomba Gurudevhez. Ahogy beertunk a varosba rogton felismertem sajatos szagarol. Olyan edeskes nagyvarosi indiai meleg szag ez. Egesz mas mint Navadwip, a csondes bekes, auto nelkuli kis faluban, csak a riksak dudait lehet hallani, ami olyan mint valami gyerekjatek hangja, es kozben az utca elo hangjai, ahogy az emberek kialtoznak egymasnak, igy segitve a zsufolt forgalom elorehaladasat.

Gurudev most nincs jol. Nagyon meleg volt az elmult napokban, valoszinu megviselte. Tegnap Navadwipban 45, itt 42 fok volt, ma csak 39, de igy is omlok a viz rolunk.
Egyebkent ismet ekadasi (gabonabojt) van. Ekadasirol hallhattunk lecket is, e szerint ilyenkor tartozkodunk nemcsak a gabonatol, de mindenfele izletes eteltol is, es probalunk elmellyedni a lelki folyamatban. Itt Kalkuttaban hetfele gyumolcsot szolgaltak fel: papaja, guava, Jack fruit, datolya, egy ismeretlen feher husu, es... ?? (nem emlekszem a tobbire). Tejtermeket, es krumplit, zold papaja szabdzsit is kaptunk.

Most csendes piheno van, majd jon az esti Arati (szertartas), es a varva vart bajan (enekles).
Meg ket napig vagyunk itt, majd vasarnap este irany Puri!

Navadwip

Sokminden tortent az elmult par napban. Kriszti es Marti jol erzik magukat a hihetetlen melegben. Ma Kb. 45 fok volt. Igy usztunk egyet a Gangeszben ma masodjara. Mielott bemereszkedtunk, fustolot ajanlottunk fel eloszor Gurudevnek, es o rajta kersztul a Gangesznek, igy nem kovetunk el sertest a szent folyo ellen. Utana eloszor a fejunkre locsoltuk egy kicsit, es csak azutan erintettuk a labunkkal, es mentunk be teljesen.
Tegnap ugynevezett parikramon voltunk Mayapurban. Meglatogattunk nehany templomot, es szent helyet. Ma Gurudev szulohazat neztuk meg, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket. A kis faluban, az emberek edes golyokkal kinaltak minket, mi pedig enekeltunk. Egy kis gyereksereg csatlakozott hozzank, az idosebbek pedig leborultak elottunk, tiszteletuket kifejezve, amiert a vilag masik vegerol eljottunk ide es Gurudev tanitasait probaljuk kovetni. Nagyon meghatodott mindenki. Rengeteg foto keszunk de most nem tudom feltenni.
Holnap megyunk vissza Gurudevhez Kalkuttaba.
Mielott eljottunk, Olyan jol erezte magat, hogy kijott egy kicsit a levegore. Nagyon orultunk mindannyian, hogy jobban van es lathatjuk. Szerintem o is orult, hogy mi ilyen sokan itt vagyunk most korulotte, kb. 30 nyugati bhakta, es ennel tobb bengali. Visszafele a bhaktak tanakodtak, hogyan vigyek fel a lepcson. "Toloszekkel tul veszelyes!" Erre Gurudev: "I like danger!" Mindenki nevetett, majd negy prabhu segitsegevel feljutott az emeletre.
A kepeket itt lathatjatok: http://http://www.scsmath.com/

Gurudev kozeleben

Mar egy napja Kalkuttaban vagyok. Az ido remek. Mondhatni iszonyu meleg van itt a nagyvarosban.

Megint megerkeztem egy masik vilagba. Itt rengeteg nyugati bhakta van. Mind nagyon kedvesek. A templomnak egeszen mas hangulata van itt mint Puriban. Itt minden Gurudev korul forog. Bar sajnos mar nincs reggelente darshan, mint regen. Neha lehet csak bemenni hozza. Illetve ha valaki megerkezik, vagy eppen hazaindul. Gurudev nagyon kedvs volt. Mindig nagyon orul a latogatoknak. Bar nem talalkozunk naponta, megis erezni a jelenletet, es hirtelen minden mas feledesbe merul.

Mahananda Prabhu tartott nekunk lecket reggel, a Chaitanya Charitamritabol, most angolul nem bengaliul. Kicsit felkeszit mindenkit a Ratha Yatrara. Hamarosan mindannyian megyunk Puriba, nyugatiak korulbelul 30-an, es meg szaz bengali tanitvany. 2006-ban is voltam Ratha Yatran. A vasutallomasrol majdnem visszafordultam olyan tomegiszonyom lett. Pedig ott meg nem is volt tomeg. Ket Prabhu fogott le, hogy nem pattanjak taxiba es forduljak vissza. Lehet, hogy tul sok remtortenetet meseltek a nagy tomegrol. Mostmar tudom, hogy van alapja, de mivel mar voltam egyszer, igy nem aggodom. Annak idejen is azzal nyugtattak, hogy Jagannath Ratha Yatran meghalni nagyon aldasos. :)

Holnap erkezik Kriszti, Marti, es Tapas Prabhu (Tamas). Mar varom oket. Szerencsere meg is gyogyultam, a homeopata orvosok csodakra kepesek, es persze egy kis bojt.

Megerkezes a Dum Dum Parkba

Mintha egy het telt volna el. Tegnap ejjel kimentem az allomasra. Sajnos a vonat 1 ora 15 perccel kesobb indult. Ezt utana meg fokoztuk, mert 3 oraval kesobb ertunk Kalkuttaba, igy fel 12-re ertem a Dum Dum Parkba, a templomunkba. A taxibol kinezve nem lepett meg a szmog es a tomeg, mert voltam itt mar ketszer 1,5 honapig.
A templomban mar vartak! Kaptam is egy szobat, harom aggyal. Igaz a ventillator bedoglott, de estere megcsinalak. Sajnos egesz delutan betegeskettem. Razott a hideg, es csak fekudtem. Vegul beengedtek Gurudevhez. Srila Bhakti Sundhar Govinda maharaj 81 eves. Sajnos az egeszsege nem a regi, de nagy orommel fogadott. Tenyleg csak egy par percet lehettem ott, de ennek is nagyon orultem. Sok lelkes bhakta vigyaz ra.
Kozben elbeszelgettem par bhaktaval, akik adtak nekem gyogyszert, igy kicsit jobban vagyok. Ma azt hiszem nem vacsorazok, mert szeretnek nyugodtan aludni.
Mara ennyi. Megyek pihenek.

11 Puri 11

Majus 11-en erkeztem Puriba, es junius 11-en hagyom el. Ma este a Sri Jagannath Express visz Kalkuttaba. Kb. 10 oras a vonatut kenyelmes lesz a halokocsiban. A szobamban mar rendet csinaltam, hamarosan leadom a biciklimet, es utra kesz vagyok teljesen. Esti program, vacsora, es indulok!
A tanctanarommal meg talalkozok, egyebkent meg komoly terveink vannak, igy nem aggodom tulsagosan. Sokat dicsert az utolso napokban. Ma meg nezok is voltak az oramon, es nagyon tetszett nekik. :)
Prabhu szerint "a tul sok gondolkodas, tul sok baj." Igy hat csak megyek elore. Persze o reggel ketsegbeesett tekintettel kerdezte, hogy ma tenyleg megyek? :) Kaptam is finom edes turot.

Bucsuzom Puritol egy rovid idore, es kozben nagyon halas vagyok az ajandekaiert. Megint egy kicsit uj embert faragott belolem azt hiszem. Most nem kaptam sok uj dolgot, de mindenben elemelyultem, amivel korabban csak ismerkedtem. Igy a tanc, a tempomi elet...

Itt netkavezoban azota is zavartalanul dobolnak minden nap. Neha Odissis talakat (ritmusokat) gyakorolnak, neha valaki enekel, egy nap meg fuvolaztak is.
Holnapra Kalkuttaban leszek. Es onnan folytatom az irast. :)

Az ocean habjai

Nehez szivvel mondok bucsut Purinak. Mindenki marasztal. En is maradnek!

Visszatekintve azt mondhatom, az elmult honap rendkivul tartalmas volt. Sokan irjak, hogy boldognak latszom, es az is vagyok. Itt van a tancmesterem, itt vannak a bhaktak, van napi szolgalatom, finom praszadam... Azert ugy gondolom, ezt a lelki allapotot viszem magammal, es nem csupan itt szereztem. Ide pedig visszajovok meg. Mint mar mondtam, az en szekerem is meg csak epuloben van.

A tanctanarommal egyre jobban szeretek egyutt dolgozni. Az elejen sokaig csak ismeteltunk, es azt mondta, hogy nem is tanit nekem uj darabot, mert ahhoz tobb ido kellene. Vegul szorosan, de belefert egy uj tanc. Egy gyonyoru tanc! Ezt nekem csinalta, a tancosainak nem tanitja. Nem tudom mi ihlette erre. En mindenesetre nagyon orulok. Ma mar osszeszorult szivvel jottem el. Nem mertem megszolalni, nehogy elsirjam magam. Holnap lesz az utolso ora. Persze meg talalkozunk a Ratha Yatra idejen.

Bhipin Prabhu is mindig kerlel, hogy maradjak. Mindig kitalal valamit. Ma reggel epp azt mondta, hogy megbeszelte Acsarja maharddzsal, aki az o szolgalataikkat beosztja, hogy en itt maradhatok Puriban, o meg megy helyettem Magyarorszagra. Szoval ugy dontottem, hogy o tartja meg a tanctaboromat. .... Csak vicceltem! Amugy, ha Bhipin Prabhu nincs itt akkor nekem sincs maradasom. Kivel hulyeskednek akkor? Egyik nap ott maradtam a lecken. Gondoltam meghallgatom bengaliul a Csaritamritat. Puri maharadzs nagyon megorult, igy angolul probalta nekem magyarazni. Kozben a Bhipin Prabhu majd elaludt a mridangara (dobra) borulva. Hat en is legyintettem, ahogy o szokott, hogy menjen aludni a szobajaba. Este mar faradt mindenki!

Szoval ma meg kimentem uszni egyett. A hatalmas hullamokkal harcolni kell, hogy legalabb egy kicsit beljebb tudjak menni. Akar tiz metert is kepesek dobni rajtam, igy rovid uton a parton talalom magam ismet. Kifele haladva fodros habjai egyre kisebbet loknek rajtam, majd mikor mar csak bokaig er a viz, hirtelen visszahuzodik a talpam alol. A vizes homokrol vissztekintek, mintha azt mondana "Menj csak, menj...! En itt leszek mindig!"

Egy kis eloretekintes

Bar Puri beli tanulo heteim par nap mulva veget ernek, azert nem megyek rogton haza. Most kezdodik az utazas java, avagy masodik fele. Pentekre Kalkuttaban leszekGurudevam, Govinda maharaj labainal. Az utobbi idoben sokat betegeskedett, igy latogatokat sem fogadott, most azonban jobban van. Ennek oromere mar tett is egy rovid latogatast Navadwipba. Vasarnap ket baratnom Kriszti es Marti erkezik Magyarorszagrol Tapas Krisna Prabhu (Tamas) kisereteben. Kozosen ellatogatunk Navadwipba, majd vissza Gurudevhez. Vegul mindannyian a tobbi bengali tanitvannyal visszajovunk Puriba a Ratha Yatrara (Szeker Fesztivalra), ami junius 24-en lesz.

A bhaktak mar szamoljak a napokat, hogy mikor megyek. Puri maharaj egyik nap megjegyezte, hogy olyan vagyok mint az oroszok, mindig harcolok. Hatamon a zsakom, biciklire pattanok, es mar vagtatok is. Azutan mikor ok mar fel oraval az Arati elott csendben, nyugodtan varakoznak, en megerkezek izzadtan, es lathatoan faradtan. Engem hidegzuhanykent er a beke, ami a Natjamandirban van. De mivel letelemem a valtozas, fel ora alatt atalakulok en is megnyugodott "200 eves" (Bhipin szerint) eneklo templomi bhaktava.
Elotte azert megharcolom a harcaimat. :) Valamint begyujtok nehany fotot a szekerrol, ami most megint stagnal.

"A tancot sosem szabad abbahagyni!"

Ugy tunik bejott a megerzesem, mert este vegul megintcsak kozbejott valami, igy a bhaktak nem mentek Dzsagannath-hoz.

A minap kaptam egy csoportkepet a tanctanaromtol. A 2006-os bemutato utan keszult. Erdekes volt latni, alig ismertem meg magam a lanyok sminkeltek ki, ezert mas az arcom mint szokott. :) Emlekszem nagyon hosszu volt a bemutato, es valahol a kozepen voltunk.
Most meg par napig vagyok Puriban, ugyhogy itt a vegso hajra, az utolso simitasok. Jo lenne tobb ido, de most ennyi van. En nagyon orulok ennek is! Nagy elmeny itt tancot tanulni, kulonosen a mesteremmel, aki nem mindennapi ember. A talalkozasunk sem volt atlagos. En csak annyit tudtam, hogy Puriban meg fogom talalni a mesteremet, es meg is talaltam. A szemerol felismertem, o az akitol szeretnek tanulni. Hasonlo a szemelyisegunk, es felszavakbol ertjuk egymast. Mindketten kisse tul lelkesek vagyunk, belevagunk a lehetetlenbe, es vegul megvalositjuk a lehetsegest. A tanc es annak tovabbadasa a mindenunk!
"A tancot sosem szabad abbahagyni!" (Bijay Kumar Senapati)

Hianyozni fog a 40 fokos tancterem. :) Titkon tervezgetem, a visszajovetelt. Talan osszejon. :)

A nagy nap, Snan Yatra

Ahogy ilyen unnepnapon szokasos, reggel a borbely jon a templomba, es sorra megborotvalja a bhaktak fejet, csak egy kis hajtincset (szikhat) hagyva. Persze ez csak ferfiakra vonatkozik. :)
A vendeghazba is erkezett jonehany latogato, igy ma egesz biztosan sokan leszunk a deli praszadnal (ebednel). Puri maharadzs epp most jott vissza, es hozott meg egy nagy halom leveltanyert.
En is keszulodok, felvettem az unneplos szarimat! Hamarosan indulunk Dzsagannath-hoz darshanra. Egy varju kozben egyre eroszakosabban itt karog nekem a veranda korlatjan tancolva. Nem tudni mi baja! Azt sugja: "Kaaar, hogy te nem mehetsz be a templomba." Feher ember ugyanis nem mehet be a Dzsagannath es a Gundicsa templomaba sem. Igy csak ilyen kiveteles napokon lathatjuk Dzsagannathot, mint a mai Snan Yatra, es a kesobbi Ratha Yatra. En nem banom! A varju meg lehet, hogy csak a reggeli purim maradekat varja.
...

Ugy volt, hogy ebed utan indulunk a Dzsagannath templomhoz, de valami mindig tortenik. Nem lett eleg a rizs meg a szabdzsi, igy a bhaktak, es meg nehanyan nem ettek. Engem a tenyerukon hordoznak, igy en ettem. Szoval Bhipin Prabhu maris fozte a kovetkezo adag rizst. Igy szomoruan kozoltek, hogy nem megyunk a Snan Yatrara. Ok este mennek, es en is mehetek veluk, ha akarok. En ugy dontottem, akkor egyedul megyek. Ki tudja mi lesz este, a nagy tomegen kivul. Meg aztan mindig ez van, ha masokra varok.

Tudtam, hogy az Aratira meg epp odaerek, es csak akkor van eselyem, hogy lassam a Murthikat. Neki is indultam gyalog, napernyo gyanant a lila esernyommel. A templomnal hatalmas tomeg fogadott. Lassan kozeledtem, mig meg nem pillantottam Dzsagannathot. Akkor leborultam hodolatomat ajanlva a harom Murthinak. Eppen folyt az Arati, igy csak a Pudzsarik voltak az emelvenyen, harom ev utan ismet lathattam jobb oldalt Dzsagannathot, balon Baladevet es Subhadrat kozepen, igaz O kicsit alacsonyabb, csak neha latszott az imadatot vegzo Pudzsarik szorgoskodasa kozepedte. Fejem folott a napernyovel ott alltam fel oran at, mig a szertartas befejezodott, es kozben tudtam, hogy ezek a szemek akkor is figyelnek, mikor nem latom oket. Egy idos hazaspar kokuszdiot utott a foldhoz, es frissen megtorve ahitattal ajanlotta Dzsagannathnak. A lokdosodo tomegben egy ket tehenke tort maganak utat. Jobbra eneklo, tancolo csoporttol zengett a kornyek. Az ernyom arnyekaba meg odahuzodott par ember. Mikor azutan az Arati befejezodott, kezdodott a furdetes! Illetve gondolom folyatodott. Dzsagannath egy perc alatt levette diszeit, es mar ontottek is a vizet. A tomeg magasba emelte kezeit, es hangosan udvozoltek Dzsagannathot. Az emberek elleptek az emelvenyt, hogy egy kicsi vizet onthessen a Murthikra. Sajnos onnantol en mar nem sokat lattam. Hodolatomat ajanlottam ismet, es elindultam, hogy ma is szemugyre vegyem a szekereket.

Ahogy a kepeken lathatjatok, a jarganyok egyre magasodnak az eg fele. A hangulat viszont mint egy vidamparkban. Karkotoktol a gyerekruhakig, mindenfele aprosagot arulnak vegig, ahol csak van egy kis hely. Dzsagannath szekereinek meg be nem epitett fatorcseit sem kimelik. Jegkremet minden harmadik meter utan lehet kapni. Na ezt nem hagytam figyelmen kivul en sem. :)

Tisztuljon egesz Puri!

Ejjel tiz ora van, itt ulok az agyamon a szunyoghalo alatt ket mecses tarsasagaban.Harmadik este, hogy esik. Most ugy tunik nem akar abbamaradni. Ahogy az utat figyelem, a villamok fel-felvillano fenyeben az utak mintha hompolygo folyova valtoztak volna. Egy nyugodtan hazasetalo ember bokaig gazol a vizben. Mennydorges es villamlas kozepedte az eso, mintha vizszintesen szeretne most esni.
Ugy tunik Dzsagannath elrendelte, hogy a furdeto ceremonia (Snan Yatra) elott egesz Puri megfurodjon. Bar az is lehet, hogy az emberek vagya volt az eso, mert igy jol megfazhatnak, es egyutt betegeskedhetnek Dzsagannath-tal, hogy azutan a mahagyogyszerebol (Dzagannathnak feajanlott ajurvedikus gyogyszer) is kapjanak. Kivancsi vagyok mi lesz holnap. Tegnap is esett ejjel, de mire elindutam mar szaraz volt minden. A reggeli team pedig meg meleg volt delben.
...

Bhipin Prabhu reggel panaszolta, hogy megint nem tudott aludni, mert a szobajaban tul meleg van. Egyebkent kint szokott aludni a szabad eg alatt.
Ma a tanctanarom is, es mindenki, akivel talalkoztam felhivta a figyelmem, hogy holnap Snan Yatra, feltelenul menjek, es nezzem meg.
Minden nap megallok bameszkodni az epulo szekereknel. Egy rendor, aki Baladev szekere korul terelgette a forgalmat, orijaul kezdett hozzam beszelni. Azt hitte indiai vagyok. No, nem mindenki nez indiainak. Vannak, akik jo penzert mindenfelet el akarnak nekem adni, es vegsokig kovetnek. En kedvesen valaszolok... Ha nem menekulok nagyon, akkor nem jonnek annyira.
Ugy szamoltam Baladev szekerenek 14, Subhadranak 12, Dzsagannathenak 16 kereke van. Azert majd megszamolom megegyszer!
A templom falain belul kozben felallt a podium, amelyen holnap a furdetes lesz. (legalso nagy kep)
Jay Jagannath!

Az elvalas ...

Most igy a negyedik het vege fele kezd valami melyrol jovo izgatottsag kialakulni bennem. Szeretett Purit melyen a szivembe zartam minden viszontagsag ellenere. Hamarosan el kell valnunk. :(

Ma reggel a iszonyu forgalmi dugoval kellett megkuzdenem. Egyre tobben erkeznek, hiszen vasarnap lesz a Snan Yatra. Addig mar csak ket nap van. Mindenki igyekszik eljutni a Dzsagannath templomba, es meg utoljara tiszteletet tenni, hiszen a Snan Yatrat kovetoen Dzsagannath belazasodik, es megbetegszik. :) :( Utana ket hetig nem lehet ot latni senkinek. Etelt sem kap, csak gyogyszert, ami cukorbol, es fuszerekbol all. Mar mindenki errol beszel, es kozben az emberek sugva megjegyzik, hogy ilyenkor festik at a harom Murtit. :) Ma Bhipin Prabhu is feloltotte szep ruhajat, talan uj is, nem tudom, es elment, hogy megtisztelje a Dzsagannathnak felajanlott etelt (praszadamot).
Tancra menet meglestem a szeker epuleset. Semmilyen elektromos eszkozt nem hasznalnak, a puszta ket kezukkel epitik fel a monstrumokat, nehany egyszeru faronkbol faragnak ki mindent, amelyek ott pihennek az ut szelen. Egy-egy bizsu arus a hosszu fatorzsekre telepedve kinalja portekajat, amig lehet.
Az ido halad elore, es elerkezik a nap, amikor Dzsagannath elindul a Gundicsa tempom fele oriasi eneklo, tancolo tomeg kisereteben. Addig is minden megy a maga jol megszokott utemeben. A tehenkek nyugodtan pihennek delelottonkent a Grand road kozepen. Mindenki teszi a maga dolgat. En sem hagyom abba a tancolast. Megyek minden nap, es elmerulok a Radha es Krisna edes tancanak rejtelmeiben.

Elcsendesito eso

Felebredve latom, hogy ejjel esett. Mostmar tudom mire az az iszonyu hoseg tegnap. Meg az agyam is ontotta a meleget, mintha melegitoparnan aludtam volna. A kis vizcseppek mindenhol ott sorakoztak rajtam, neha azt gondoltam, a ventillator is csak a meleget fujja ram. Olyan fel het fele azutan megindult a masodik zuhe. Az aram azonnal elment, de szerencsere a gyomberteam meg epp elkeszult. Egy meruloforraloval friss gyomberbol keszitem. Nem mondom, hogy ettol nem izzadok megjobban, de orvosi eloirasra iszom, es nagyon jot tesz.
Ahogy kinezek, egyre jobban esik. A tehenkek odahuzodnak a fal melle, az emberek egy gamcsaval (kendovel) a fejukon menekulnek fedett helyre. A riksak, autoriksak is megallnak. Csak akinek sietos a dolga, az fizeti meg a dupla, esetleg tripla felarat, amit ilyenkor kernek. Meg nem tudom mivel megyek tancolni. Lehet riksaval. Az esokabatot errefele nem igazan ismerik. Puriban nem is lehet kapni. Mondjuk megertem! Valoszinu belul is vizes lennek az izzadtsagtol, mert azert nagyon nem hult le az ido.
Bhipin Prabhu javasolta, hogy vigyem az ernyomet. Itt ugyanis esoben egyik kezukkel az ernyot tartva tekernek elore. Meg kell mondjam, hogy ha ket kezem a kormanyon, akkor is eletveszelyes helyzetekbe bonyolodok. Ezt nem fokoznam!
Kozben az eso lassan elallt. Kezd visszaterni az utca megszokott zaja. Mar aram is van!
...
Vegul biciklivel mentem. Visszafele meg is aztam picit.

Forr a levego, gordulnek a kerekek

Reggel megcsak a kerekek sorakoztak, bar az latszott, hogy valami tortenni fog. Tancrol jovet azutan pont a munka kozepebe botlottam. Az eddig nyugodtan piheno kerekeket, most sorra rakjak ossze. Husz-husz-husz ferfi dolgozik a harom szekeren. Az emberek megalltak, es neztek, ahogy a kis csoport talpra allitja, majd hangos biztato kialtasok kozepedte, a rud ket vegere huzza a szeker hatalmas kerekeit. Nem egy egyszeru dolog, bar ok pik-pak megoldottak. A szeker tobbi reszen kozben masok dolgoznak. Gondolom hamarosan a magasba emelkedik minden elem. Ezen a kulonosen meleg napon megkezdodott tehat a reszek osszerakasa.
Az utobbi ket heten kellemes ido volt, most viszont nem maradt szaraz resz a ruhamon tanc utan. Kulonosen nem, mivel nincs aram delelottonkent a Grand road-on a kozelgo Ratha Yatra (Szeker Fesztival) miatt, igy ventillator sincs. :( Vezekles a javabol!

A templomba visszaerve, kisse megkesve, elmeseltem, hogy mit lattam. A bhaktak mar a Natjamandirban vartak a deli Aratit (szertartast). Gyorsan ruhat valtottam es csatlakoztam. Ma ekadasi (gabonabojt) van ismet, ilyenkor az is eljon a templomba, aki egyebkent nem szokott. Mindenki Dzagannathrol beszel. Puri maharaj elmeselte, hogy mi tortenik a Ratha Yatran. A tobbszazezer hivo hatalmas szekereken huzza Dzsagannathot, Baladevet es Subhadrat a kuruksetrai csatamezorol, vagyis a Dzsagannath templombol, Vrindavanba, most a Gundicsa templomba, vegig a Grand road-on. Ott azutan 8 napot toltenek.

Mikozben korgo gyomorral, elcsigazva tovabb varakozunk, Puri maharadzs odaszol a csukott ajto moge az oltarra, hogy: "Nitaj", olyan tipikus bengali, edes, kerlelo, felfele meno hangsullyal. Bhipin Prabhu erre, hasonlo hangon: "Ramá". O Magyarorszagra szeretne jonni. A tobbiek mind nevetnek rajta, dehat azert csinalja a musort. :)
A csengettyu megszolal, az oltar ajtaja kitarul! Mridanga,... karatal,... kezdodhet a bhadzsan (enek)!

Mert itt erzem, hogy...

Puri nagyon kedves nekem. Ez a kis pici templom, ahol Nitaj es Csaitanja nez az oltarrol. Estenkent ott ulunk a bhaktakkal, es felvaltva enekelunk (badzsnazunk). Hol egyikunk, hol masikunk enekli elo az epp sorra kovetkezo badzsant. Bhipin Prabhu mridangazik (dobol), mi tobbiek karatalozunk (kis cintanyer). Puri maharaj neha kilep a ritmusbol, mert a hallasa mar nem a regi, de mi szo nelkul kovetjuk.
Azt hiszem ez a nap fenypontja!
Azutan kovetkezik a lecke!
Bhipin Prabhu ilyenkor egy laza kezmozdulattal, mintha egy legyet hessintene el, elkuld, hogy pihenjek egy fel orat a vacsoraig. Mivel a lecke bengaliul van, ugysem ertenem! Regen vegighallgattam azt is minden este, de most nem banom, hogy kicsit magam lehetek. Ilyenkor felulok az emeleti teraszra, ahonnan a tenger felol erkezo szellot elvezve hallgatom Puri maharajot, ahogyan szonoki modon olvassa a Chaitanya Charitamritat. Amiota maharaj lett, idos kora ellenere (70) energikusabbnak tunik. Latszik, hogy nagyon boldog a szolgalataban, nem is betegeskedik. Annak idejen mindig en hoztam el a gyogyszereit az orvostol, mert egesz napon at nem birt talpon lenni. Most meg mindig szorgoskodik, sose latni, csak feladat kozben.
Mostani utam legfobb tanulsaga pont a feladat, es a napi rendszeres program megtarto erejenek fontossaga.
Bhipin Prabhu egyebkent azert kuld el, mert tudja, hogy kenyelmesebb nekem odafonn. O nagyon jokedelyu, sokat hulyeskedik. Ramanak hiv, es ha ezt meghallom, mar tudom, hogy valami bohockodas kovetkezik. A multkor eloadta, hogy o tanctanar. Be is mutatott nehany tancmozdulatot, majd lotuszulesbe pakolta magat. Visszafele mar nehezebb volt, ugy osszecsomozta a labait. :)
Azt is megigerte, hogy elintezi, hogy legyen egy autom, es akkor nem kell biciklivel jarnom. Abban maradtunk, hogy piros lesz, es Bhipin Biharinak fogom hivni. :)

Nagyon szeretek itt elni!
Azt hiszem tudnek itt elni nemi modositassal. :)
Mert itt erzem, hogy elni jo!
Mert itt erzem, hogy fontos vagyok! :) :) :)