Ugy tunik bejott a megerzesem, mert este vegul megintcsak kozbejott valami, igy a bhaktak nem mentek Dzsagannath-hoz.
A minap kaptam egy csoportkepet a tanctanaromtol. A 2006-os bemutato utan keszult. Erdekes volt latni, alig ismertem meg magam a lanyok sminkeltek ki, ezert mas az arcom mint szokott. :) Emlekszem nagyon hosszu volt a bemutato, es valahol a kozepen voltunk.
Most meg par napig vagyok Puriban, ugyhogy itt a vegso hajra, az utolso simitasok. Jo lenne tobb ido, de most ennyi van. En nagyon orulok ennek is! Nagy elmeny itt tancot tanulni, kulonosen a mesteremmel, aki nem mindennapi ember. A talalkozasunk sem volt atlagos. En csak annyit tudtam, hogy Puriban meg fogom talalni a mesteremet, es meg is talaltam. A szemerol felismertem, o az akitol szeretnek tanulni. Hasonlo a szemelyisegunk, es felszavakbol ertjuk egymast. Mindketten kisse tul lelkesek vagyunk, belevagunk a lehetetlenbe, es vegul megvalositjuk a lehetsegest. A tanc es annak tovabbadasa a mindenunk!
"A tancot sosem szabad abbahagyni!" (Bijay Kumar Senapati)Hianyozni fog a 40 fokos tancterem. :) Titkon tervezgetem, a visszajovetelt. Talan osszejon. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése