Most igy a negyedik het vege fele kezd valami melyrol jovo izgatottsag kialakulni bennem. Szeretett Purit melyen a szivembe zartam minden viszontagsag ellenere. Hamarosan el kell valnunk. :(
Ma reggel a iszonyu forgalmi dugoval kellett megkuzdenem. Egyre tobben erkeznek, hiszen vasarnap lesz a Snan Yatra. Addig mar csak ket nap van. Mindenki igyekszik eljutni a Dzsagannath templomba, es meg utoljara tiszteletet tenni, hiszen a Snan Yatrat kovetoen Dzsagannath belazasodik, es megbetegszik. :) :( Utana ket hetig nem lehet ot latni senkinek. Etelt sem kap, csak gyogyszert, ami cukorbol, es fuszerekbol all. Mar mindenki errol beszel, es kozben az emberek sugva megjegyzik, hogy ilyenkor festik at a harom Murtit. :) Ma Bhipin Prabhu is feloltotte szep ruhajat, talan uj is, nem tudom, es elment, hogy megtisztelje a Dzsagannathnak felajanlott etelt (praszadamot).
Tancra menet meglestem a szeker epuleset. Semmilyen elektromos eszkozt nem hasznalnak, a puszta ket kezukkel epitik fel a monstrumokat, nehany egyszeru faronkbol faragnak ki mindent, amelyek ott pihennek az ut szelen. Egy-egy bizsu arus a hosszu fatorzsekre telepedve kinalja portekajat, amig lehet.
Az ido halad elore, es elerkezik a nap, amikor Dzsagannath elindul a Gundicsa tempom fele oriasi eneklo, tancolo tomeg kisereteben. Addig is minden megy a maga jol megszokott utemeben. A tehenkek nyugodtan pihennek delelottonkent a Grand road kozepen. Mindenki teszi a maga dolgat. En sem hagyom abba a tancolast. Megyek minden nap, es elmerulok a Radha es Krisna edes tancanak rejtelmeiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése