Visszatekintés

2013.06.28. Este 10 óra

Az ima a legerősebb dolog, ami erősíti a lelkünk vágyát, és a hitünket. Ez bebizonyosodni látszik.

Ma megkértek, hogy a holnapi osztálytalálkozóra írjak egy összefoglalót az elmúlt tizenöt évemről, ha már nem leszek ott. Hát nem véletlen nem bántam, hogy nem kell elmennem erre a találkozóra. A 10 éves is mély nyomott hagyott bennem, már olyan tekintetben, hogy vissza kellett gondolnom, és elmesélni mindazt, amit inkább felejtenék. Szóval leírtam az elmúlt 15 évemet két oldalban és elküldtem. Nemsokára kaptam a választ, hogy nem könnyű olvasmány. 

Ma egyébként egész nap lótusz szárakat festettem faoszlopokra. 

Az imént kopogtattak az ajtómon, hogy Acharyadev beszélni szeretne velem most telefonon. Felhívtuk és beszéltünk. Holnap, vagy holnap után megyek Ekachakrára hozzá. És együtt jövünk vissza. Fura, de nem izgulok. Ma sok dolog futott át az agyamon, hogy mi lesz, ha találkozunk, mert érzem, hogy terve van velem, de nem tudom mi. Úgy érzem, bármit mond, képes leszek követni. Nincs bennem félelem, pedig tudom, hogy nagy változás előtt állok. Erre vártam és nem izgulok egy cseppet sem. Közben valaki motoszkál az ajtómban. Egy kutya volt. Fura, mert az elsőn vagyunk és az egész épület zárva van. 

Várakozás

2013.06.28.

A szobám Navadwipban, innen írok.

..és az ágyam. Itt mindenem megvan.

Már több mint egy hete itt vagyok, és naponta részt veszek a programokon, segítek, ahol tudok. közben érzem, hogy egyre inkább megérkezem. Nemcsak ide Navadwipba, hanem belül a szívemben is arra a helyre, ahol a szeretet egy nagyon tiszta formában képes áramolni. Még akkor is, ha feltörnek bennem gyötrő és zavart gondolatok és érzelmek, azért egyre érzem a változást magamban. Ez az, amiért mindig eljövök ide, hogy találkozhassak ezzel a magammal. Mert jól érzem benne magam. Sokan mondják, hogy miért kell nekem ide jönni, belül a szívemben kell megtalálni az egyensúlyt. Ez tény, és a legfontosabb. De annál sokkal esendőbbek vagyunk, minthogy az csak olyan könnyedén menjen egy olyan feje tetejére állított világban, mint amilyen a nyugati kultúra, különösen ebben a felgyorsult szakaszban. Annak is megvan a létjogosultsága, de nem kell mindenkinek egyformán élnie. Nálunk olyan elfogadhatatlan, hogy valaki elhívást érez és Istennek szenteli az életét. Itt ez egy tisztelendő dolog. Azért természetesen meg fogok és meg is érkezek minden nap a realitásba. Hogy most ott van dolgom, és megyek tovább az eddigi ösvényen. Engem ez tölt fel, nem egy tengerparti pihenés egy hétig. Szerintem mindenkit feltöltene. Persze ez nem olyan komfortos, mintegy nyaralás, bár minden csak nézőpont kérdése.

A támogató környezet mindig jól jön. Meg aztán miért gondoljuk, hogy a szeretetet nem kell tanulni. A szeretet is csak egy érzés marad, amíg nem kezdünk el a szerint cselekedni. Ez néha nem könnyű. Nem várhatunk cserébe semmit. Hát ez végképp kiborító, de egyben felemelő, amikor sikerül átégetni magamon. Acharya Maharaj egy hete mondta, hogy holnap jön. Azóta várjuk, főleg én, mert ugye a többiek itt élnek. Át is tettem a vonatjegyem későbbre. Tegnap fűztem is füzért neki, de még mindig nem jön ma sem. Talán holnap. Tyagi Maharaj tegnap megkérdezte, hogy jól vagyok-e, mert tudja, hogy nekem nagy áldozat itt lenni, meg eltolni a vonatjegyem, mert lenne dolgom Puriban még. Igazából most teljesen jól érzem magam itt, mondtam is Tyagi Maharajnak, ha Acharyadev nem jön, akkor majd Puriban találkozunk, vagy valahol. Sok dolga van most máshol, és ezt meg kell értenem. Meg kellett nekem is az idő. Azért várom a találkozást.

Tegnap nagyon borzalmas idő volt, és bár nem szoktam cukrot enni, bár mostanában azért egy kicsit igen, tegnap vettem egy üveg mangó lekvárt. Brutál édes, és azt eszegetem puffasztott rizzsel. Ez azért jót tett az érzelmeimnek, meg a lelki egyensúlyomnak valljuk be őszintén. El is gondolkodtam, hogy mennyire gáz, hogy ezt saját szellemi energiámból nem tudtam megtenni, csak mert kissé rossz az idő, meg egy hét után már elég konkrétan tudom, hogy a megszokott komfortomnak lőttek. Otthon már csak emlék szinten tudom mindig, hogy mennyire jó dolgunk van néhány szempontból. Úgy élünk, mint egy király ott Magyarországon. Mégis mi panaszkodunk a legjobban.  Pedig egy csomó olyan dolgunk van, ami a világ legtöbb országában nincs. Pl. Ivóvíz folyik a csapból, a klíma egész jó, nem csorog a víz rólunk reggeltől estig. Csönd van éjjel. A legtöbb dolog beszerezhető. Van saját kultúránk. Finom alma, az itt nagyon drága, és nem finom. Ott van a méz, az itt kincset ér. Hoztam is egyet ajándékba.  Szóval miért is panaszkodunk? Van miért szerintem, de nem azért amiért gondoljuk. Pedig tudom, a fenti felsorolást olvasva megkérdőjelezi minden magyar, hogy tényleg jó az a csapvíz, inkább még tisztítsunk rajta egy kicsit, de van ahol sorban állnak egy kis büdös, de iható vízért.  Nekünk a belső gazdagság hiányzik, azt hiszem. Kellene azzal is foglalkozni, meg azért is aggódni egy kicsit, és tenni, tanulni, fejlődni, elfogadni, befogadni, élni igazán.

Mintha megérkezett volna Acharyadev. De nem tudom biztosan, hogy az ő kocsija volt-e.

Fordulat

2013.06.27. csütörtök

Hárman a riksán

Ramala dd és Gaurangi dd Venezuelából

Krishna Priya hamarosan megy haza Kolumbiába

Tegnap nem volt erőm írni. A reggeli lecke, szokás szerint nagyon felemelő volt és közben tudtam, hogy el kell hagynom Navadwipot.  A lecke után el is mentünk a lányokkal vásárolni pár dolgot. Délutánra azonban lebetegedtem. Semmi konkrét bajom nem volt, csak nem tudtam felkelni az ágyból olyan délután 4-ig. Szóval a sziesztát jól kihasználtam.  Közben Syama Sundari kopogott és egy üzenetet hozott nekem. Megígértem, hogy azonnal indulok, de még vagy másfél óráig nem sikerült. Mikor végre átmentem az irodába az üzenetért, akkor meg nem találtam ott senkit. Szóval végül egy fél óra múlva facebookon kaptam meg a Prabhutól, hogy mit üzent nekem Acharya Maharaj. Szóval abban a percben nem sok választásom volt. Le kellett mondanom az utat Puriba. Mahámantra Prabhu segített nekem törölni a jegyemet. Így Maradok még Navadwipban. Napok óta azt terveztem, hogy majd visszajövök az út végén, de így sokkal jobb lesz. Biztonságosabb is, és nagyon megkönnyebbültem, hogy nem kell ma elindulnom. Ezen gondolkodtam egész délután, hogy nem vagyok képes holnap elindulni. Szóval azért nem mondom, hogy nem háborog a lelkem, de fogok még táncolni sokat, de most meg kell gyógyítani a szívemet. Azt hiszem itt az ideje, hogy a kötelességeimet átgondoljam, hogy mi is fontos igazán. Mert ha a fa gyökerét öntözzük, akkor az egész kivirágzik.

gyötrődés

Ma reggel iszonyúan ébredtem, nem is aludtam sokat. A tegnapi és mai álmom sem volt túl kellemes. Egy képet festettek előttem, egy olyan igazi mesébe illő színes rajzot, amin kis dombok vannak, meg házikó szép piros tetővel, virágok és madarak. Az ég pedig csupa apró csigaszerű szivárványokból állt, amit egy kéz festett lelkesen, és utána még a dombok elé is rajzolt pár szivárványt. Ez egy hozzám nagyon közel álló személy rajza, és közben mosolygott fülig érő szájjal. A következő pillanatban az ő elhasznált fürdővizében úsztam. Mai álmomban egy asztalnál ültünk és ő felállt és odajött hozzám fehérre fagyott tekintettel. Csak én tudtam miért. Jól elkéstem az áratairól ezek után.

virágok

Az árati után elbúcsúztattuk a Puriba menőket. Majd a reggeli virágszedés és virágfűzés következett. Minden nap négy füzért fűzök. Nitjananda, Mahaprabhu, Giriraj, és Tulasi. Ma volt egy ötödik is, amire megkértek. Ma érezik Acharya Maharaj. Persze ez még mindig nem biztos. De a füzér már ott van. 

Este

A nehéz éjjel után ma egy gyönyörű nap volt. Szakad az eső, és minden olyan nyugodt. Ma megint takarítottam sokat délelőtt, és délután pedig lótuszokat festettem. Eddig főleg csak takarítottam. Jó itt, bár fizikailag elérkeztem egy nehezebb állapotba. A monszun nem a legkedvezőbb időszak. 

Tisztaság

2013.06.25. kedd, Navadwip

A mai lecke nagyon szívet melengető volt. Egy amerikai bhaktáról emlékeztünk meg, aki Gurudevhez nagyon közel állt. Ahogy Tyagi Maharaj mesélt róla, nagyon megrázó volt. Az is, ahogyan a bhaktákhoz került, és az is, ahogy eltávozott végül. Rendkívül elhivatott volt, mindenképp Istent akarta szolgálni, de először katolikus szerzetesként, végül hirtelen találkozott a bhaktákkal. Ekkor eltöltött velük is egy kis időt, és teljesen tanácstalan volt, hogy melyik utat válassza. Elhatározta, hogy jelet kér az Úrtól. Meglátott egy templomot, ha annak az ajtaja nyitva van, akkor azt fogja választani. Odament, megfogta a kilincset, és lenyomta, és az kinyílt. Ekkor volt csak igazán bajban, és rájött, hogy ő nem itt szeretne szerzetes lenni, hanem a bhaktáknál, ahol rengeteg program van, és örömteli szolgálat reggeltől estig.

A bhakták mindig szolgálatra vágynak, nem vágynak anyagi dolgokra, de még spirituális célokért sem vágyakoznak, csak a szolgálatra. Ezt a tanítást hallhattuk a mai lecke elején.

Ma megtartottam a következő táncórát 4lelkes és nagyon ügyes tanítványnak. Azután meg együtt mentünk takarítani. Hamarosan rengetegen érkeznek a Ratha Yatrára, azaz a Szekérfesztiválra. 

A tisztaság felismerése

Honnan ismerjük fel a tiszta vaishnavákat? Hangzott a kérdés a reggeli leckén Tyagi Maharajtól. Goshalia 11 éves és neki szokott Maharaj ilyen kérdéseket feltenni. Mindenre tökéletesen tudja a választ.  A kérdés onnan jött, hogy a tiszta vaishnaváknak meg kell adnunk a kellő tiszteletet. Ez nagyon áldásos. Ha nem tesszük, az viszont nem túl kedvező. Soha nem tudhatjuk ki az, aki előttünk és ki az, aki utánunk jár. Pláne, hogy ki a tiszta bhakta. Tehát Maharaj feltette a kérdést, hogy mit teszel Goshalia, ha egy csapat ember leborul előtted. Honnan tudod ki a tiszta vaishnava. Mire Goshalia gondolkodóba esett és azt mondta, megnézi, kinek van kunti mala a nyakába. Maharaj a fejét ingatta, mindenki más mosolygott. Mire Goshalia, megkérdezem a gurut. Ez már jobban hagzik, de a guru nincs ott mindig. Maharaj a szájába adta a választ: leborulsz előttük, az jó neked? Goshlia, erre rávágta, hogy nem. Természetesen meg kell adnunk a tiszteletet mindenkinek.

Magunkban is fel kell ismernünk a tisztább és kevésbé tiszta részeket. Ez szintén nem könnyű feladat. Mert néha csak utólag jövünk rá, hogy egy adott cselekedetünk inkább egóból történt, mint valódi tisztaságból. Csak imitáljuk.

Minden ember egy másik oldalamat tükrözi vissza, és valószínűleg azzal szeretek sokat társulni, aki mellett azt a magamat tapasztalom, amelyik számomra a legkedvesebb. Így választunk párt is. És utána összeházasodunk, hogy ezzel is megerősítsük ezt az oldalunkat, ez megtart minket ebben a nekünk tetsző helyzetben. Igen ilyen akarok lenni, sőt.. ez vagyok, aki melletted vagyok.

A guruval való kapcsolatban meglátod a legtisztább formádat. Ez legelőször magával ragadó, azután rájössz, hogy így nem tudsz élni mindig, mert vannak kevésbé tiszta oldalaid is. Mindenkinek vannak. De szeretnél, és tisztítod magad, a léttisztítás számtalan eszközével. De hát ezt is meg kell pecsételni valahogyan. Meg kell szeretned, és meg kell vágynod a legtisztább arcodat, hogy felszínre kerüljön, és a szerint tudj élni. Az igazi belső beteljesülést csak így érheted el, a legmélyebb beteljesüléstől leszünk csak igazán boldogok.

egy kis tánc

2013.06.24. hétfő

Nem nagyon sikerült aludni, mert egy csapat kutya egész éjjel a Holdat ugatta.

Érzelmek

Mindenkinek vannak érzelmei. A férfiaknak is, de ők valahogy jobban kezelik ezeket. A nők szeretnek benne lenni. Itt Indiában az a tapasztalatom, hogy a férfiak is nagyon érzelmesek, de nem úgy, ahogy nyugati világban gondolnánk, sőt, ettől még erősek is. A nyugati világban nem foglalkoznak az emberek Istennel. Ezért nincsenek is ilyen típusú érzelmeik. Legalábbis általában. Mert könnyebb abban hinni, amit látunk, és tapasztalunk. Egyébként Isten létét is lehet tapasztalni, csak észre kell venni.  Mindenki hisz valamiben. A nyugati civilizáció a tapasztalásban hisz. Amit szabad szemmel nem látunk az valamilyen tudományos kutatással csak sarokba szorítjuk. De a tudománynak is vannak határai.

Ma esett. És minden olyan nyugodt. Én is megnyugodtam, bár időről időre elkezdek rohanni, mint otthon, és akkor nehéz leállni. Fura, de már két napja kihagyom a vacsorát és nem hiányzik. Biztosan a mozgás, meg szerintem a nyugalom, amiben lassan kezdek egyre inkább elmerülni. Meg érzem a környezetem szeretetét. Támogatását. Türelmes vagyok, és van időm átgondolni a bennem kavargó érzéseket. Szóval azért biztosan eszek majd egy tábla csokit hamarosan, de most jó így.

Ma tanítottam odisszit 4 lánynak. Nagyon ügyesek voltak. Le is írták, amit tanultak. Rendkívül precízek. Jönnek velem tanuln. A táncmesterem Dali örülni fog, hogy viszek még pár embert. Bár én eléggé igényt tartok az összes szabad órájára. Na, majd kialakul. 

 

Délután takarítottunk egy kolumbiai lánnyal. Nagyon megéheztem, így gondoltam kiszaladok egy kis banánért. Még kifelé menet egy hatalmas majom jelent meg előttem, és leült. Megálltam, távolból a bhakták mosolyogva figyeltek. Sajnos már volt ilyenben részem, ezért tudtam, hogy jobb, ha nem mozdulok. Megjelent egy másik is. Elmentek mellettem lassan végigmérve. Hú,  akkor rájöttem, hogy táska nélkül banánt én itt vissza nem hozok. Szóval gondoltam jobb, ha visszafordulok. Ekkor jött a fogvicsorítás. A szívem egyre hevesebben vert. Végül egy bottal elkergették őket. Elég nagyok ezek. Ha lábra állnak, akkorák mintegy kisgyerek. Szóval, nem eszek most banánt. Nem is bírnék, a gyomrom összeszorult. De jó volt a takarítás. Volt időm gondolkodni, a többiek úgyis spanyolul beszélgettek. Én meg levontam a következtetéseket az életemben érthetetlenül ismétlődő dolgokról.

Legalább jól elfáradtam. Remélem, ma tudok aludni. Ezek a majmok közben meg itt mászkálnak az ablakomban.