Ismet Puriban, ezuttal Krisztivel, Martival, Tapassal es meg vagy 20-30 nyugati, es 1-2 szaz bengali bhaktaval. A vasuton minden rendben volt. Kriszti teljesen el volt ragadtata mar a vasutallomason. Egyfolytaban hangoztatta, hogy milyen fantasztikus itt minden, milyen boldog, hogy itt lehet. Mindezt egy oras kocsikazas utan, Kalkutta smogjat szivva, miutan nagy nehezen letettuk magunkat az allomas peronjan 2 negyzetmeterre, a durodo indiaiak koze. Szoval fo a pozitiv gondolkodas! Krisztit bevehetnenk az indiai igen szovevenyes mitologiaba, mint a pozitiv gondolkodas istennojet. :)
Delelott, egy rovid megmartozas utan a tengerben, autoriksara ultunk negyen, es meglatogattuk a Dzsagannath templomot, majd vettunk nehany szukseges kelleket, mint matrac, az elveszett helyett egy uj papucs... A templom korul le vannak zarva az utak, de azert ugyesen megkozelitettuk. A szekerek ket nappal a nagy esemeny elott meg mindig csak epulnek. Termeszetesen a tengerparti hideg udito sem maradt el. Ha jol meggondolom, ezzel kezdtuk. A presszos ismerosom rogton elhajtott mindenkit a szekekrol, igy zavartalanul szurcsolhettunk az oceant nezve. :)
Most pihenunk. Hamarosan indul a parikram, ami azt jelenti, hogy tobb szazan enekelve korbejarjuk a szent helyeket. A ket kis cintanyernak (karatalnak), amit Navadwipbol hoztam, epp most vagtam le a gamcsam (torolkozom) szelebol ket csikot, ezzel lesznek osszekotve.
Irany a kittan (enekles, tancolas) !
Jay Jagannath!
...
A templomnal gyulekeztunk negy orakkor. Meg nem volt ott senki. Megnyugtattam a lanyokat, hogy Acsarja Maharadzs perceken belul itt lesz, majd ra ket percre oriasi tomeggel elindulunk. Igy is lett. Mahardzs az emeletrol egy kezi hangosnemondoval elinditotta a menetet. Mire leert a foldszintre kb. 50 bengali bhakta erkezett, es kesobb a meg vagy szazan. Ok ismerik Acsarja maharadzsot, aki egy percet nem var senkire. Alacsony termete, es annal nagyobb energiaja van, hogy alig lehet ot utolerni. A kitrant vezetve ellatogattunk a Tota Gopinath templomba, es Haridas Thakur szamadhijahoz. Minden templomot korbekerultunk, es hodolatunkat ajanlottuk. A durodo indiaiak ilyenkor megfeledkeznek a szokasos lassu templojukrol, es ugy szaladnak, mintha az eletuk fuggne ettol.
...
Ma negyesben ismet ellatogattunk nehany templomba, koztuk a tegnapiakba is, es eltoltottunk egy keves idot a szent helyeken, ezuttal csendes mantrazassal.
Ma piheno nap van, mert holnap lesz a Ratha Yatra. Egesz nap fog tartani, es szuksegunk lesz minden eronkre.
Gondoljatok rank holnap. Dzsagannath, "a vilag ura", Baladev es Subhadra tarsasagaban atkocsiznak a Gundicsa templomba, az az Kuruksetrarol, Vrindavanba. Meg egyszerubben az eletunk csatatererol az Istennel valo talalkozas kelyszinere! Es ebben egy millio hivo segit, akik a puszta kezukkel huzzak at, az oriasi szekereket, hosszu kezzel font kotelek segitsegevel.
Jay Dzsagannath! Jay Baladev! Jay Subhadra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése