2013. július 10., szerda

Utolsó parikám


2013.07.09. Puri Parikram, Gundicha archanam




Tegnap éjjel kint aludtam a függőfolyosón, mert jobbnak találtam. Bent iszonyú sok ember van és nagyon nagyon meleg. Kissé le is vagyok égve. Van egy szuper krémem leégésre, de így is húzódik a bőröm. Vettem naptejet is.
Ma reggel 4-kor arati és utána indultunk a parikrámra kb. 5.30-kor. Ez volt a legjobb nap eddig. Reggel voltunk a Siddha bakulnál, és utána Gambira. Ezek mind nagyon fontos szent helyek, ami Mahaprabhu életéhez köthető. Itt élt ugyanis az élete vége felé és itt társult más nagyon tiszta bhaktákkal. Azután a Jagannath templomhoz mentünk, és a bengáliak bementek, mi nem.  Mert mi nem láthatjuk odabent Jagannathot. Ma van az utolsó nap, hogy itt van Jagganath, holnap indul a Ratha Yatra, azaz a Szekérfesztivál, amikor áthúzzuk őket, Jagannathot, Baladevet és Subbhadrát, a Gundicha templomba hatalmas feldíszített szekereken. Ezek után haladtunk tovább a Grand roadon, egészen a Gundicháig, ahogy majd holnap is, de út közben két helyen is megálltunk. Az egyik Bhakti Siddhanta, a másik Ramananda Raj háza volt. A Gundichához érve söprűket vett mindenki és kicsi tégelyeket, amibe majd vizet mernek, és ezzel takarítják a Gundicha templomot. A mai nap, ennek a  takarításnak van szentelve. Mindenki, megy a Gundichába, és takarít, ha csak jelképesen is. Ilyenkor a szívünket takarítjuk le a portól, azért, hogy a gurunak és Istennek helyet csináljunk benne. Sajnos a nyugati bhaktákat ide sem engedik be, úgyhogy a bengáli bhakták helyettünk is takarítottak odabenn. Remélem. Mi csak jelképesen kint. Még két templom volt hátra egy Narasimha templom, ami fantasztikus volt, énekeltünk is neki, valami egészen különleges hangulat volt, és egész szűk hely, szóval volt némi préselődés, de ez nem rontotta el az a nagyon ősi több ezer éves hangulatot, amit az ott élő hívek felhalmoztak a templom falai között. Végül Indradjumna Maharaj tavához mentünk, és ott locsoltunk kis vizet a fejünkre, és ezzel befejeződött a parikrám kb. délben. Hazafelé autoriksával mentünk, ami kényelmesen 3 személyes, de 5-en is elférnek. Mi 13-an mentünk. Acharyadév szintén egy ilyen zsúfolt riksával ment vissza.
Délután lementünk úszni az óceánba további tisztulás végett, de csak 15 percre, mert nagyon tűzött a Nap, és égett a bőröm.
Délután egy kis szieszta után odaültünk Acharyadevhez a verandára. Saraswati Londonból pont akkor érkezett. Néhány órát beszélgettünk elsősorban a londoni templom helyzetről, és Tyagi Maharaj körútjáról. Végül Srila Acharya Maharajot megkérdeztem a bemutatómról. Áldását adta rá, így már teljes lelkesedéssel készülök.
Ma este Jagannath Praszádot kaptunk. A templomból hozták. Nagyon nagyon finom volt. Ez a legszebb napom itt eddig. Acharyadevnek annyi sok arca van. Szeretem, amikor gondoskodó, és mutatja is. A praszádot ma banán levélen kaptuk, és a puszta földön ültünk. Ezzel tiszteljük meg. Srila Acharya Maharaj végig ott sétált a sorok között a narancssárga összecsukott esernyőjével, amit ilyenkor sétapálcának használ. Közben elbeszélget emberekkel, kínál, és helyet csinál a későknek, sürgetve a szavakat és gesztusokkal kísérve. Van olyan is mikor mérges, és szigorú. Azt érthetően nem annyira kedvelem. Elképesztő lelkesedéssel vezeti a kirtanokat, szinte utolérhetetlen tempóval közlekedik. A parikrámon többször is futottunk. Nem futottunk, sprinteltünk. Most este mantrázás közben még annyi arca eszembe jutott. Csak egy-egy kép, amit láttam, és amit mutatott nekem. Sokat ért a gesztusokból, ma ő kérdezett rá, hogy mondani akarok-e valamit, mert látta, hogy vacillálok.
Holnap Ratha Yatra. Megkérdezte Gurudev, hogy én vele megyek-e? Mert vannak, akik a tetőről nézik drága pénzért. Természetesen, én mint eddig is, megyek a tömegbe. Bele a közepébe. Nekem is kell egy kis buli néha. Az ilyen bulikat szeretem.
Jay Jagannath… he Jagannath…!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése