2013. június 26., szerda

egy kis tánc


2013.06.24. hétfő
Nem nagyon sikerült aludni, mert egy csapat kutya egész éjjel a Holdat ugatta.

Érzelmek
Mindenkinek vannak érzelmei. A férfiaknak is, de ők valahogy jobban kezelik ezeket. A nők szeretnek benne lenni. Itt Indiában az a tapasztalatom, hogy a férfiak is nagyon érzelmesek, de nem úgy, ahogy nyugati világban gondolnánk, sőt, ettől még erősek is. A nyugati világban nem foglalkoznak az emberek Istennel. Ezért nincsenek is ilyen típusú érzelmeik. Legalábbis általában. Mert könnyebb abban hinni, amit látunk, és tapasztalunk. Egyébként Isten létét is lehet tapasztalni, csak észre kell venni.  Mindenki hisz valamiben. A nyugati civilizáció a tapasztalásban hisz. Amit szabad szemmel nem látunk az valamilyen tudományos kutatással csak sarokba szorítjuk. De a tudománynak is vannak határai.

Ma esett. És minden olyan nyugodt. Én is megnyugodtam, bár időről időre elkezdek rohanni, mint otthon, és akkor nehéz leállni. Fura, de már két napja kihagyom a vacsorát és nem hiányzik. Biztosan a mozgás, meg szerintem a nyugalom, amiben lassan kezdek egyre inkább elmerülni. Meg érzem a környezetem szeretetét. Támogatását. Türelmes vagyok, és van időm átgondolni a bennem kavargó érzéseket. Szóval azért biztosan eszek majd egy tábla csokit hamarosan, de most jó így.
Ma tanítottam odisszit 4 lánynak. Nagyon ügyesek voltak. Le is írták, amit tanultak. Rendkívül precízek. Jönnek velem tanuln. A táncmesterem Dali örülni fog, hogy viszek még pár embert. Bár én eléggé igényt tartok az összes szabad órájára. Na, majd kialakul. 
 



Délután takarítottunk egy kolumbiai lánnyal. Nagyon megéheztem, így gondoltam kiszaladok egy kis banánért. Még kifelé menet egy hatalmas majom jelent meg előttem, és leült. Megálltam, távolból a bhakták mosolyogva figyeltek. Sajnos már volt ilyenben részem, ezért tudtam, hogy jobb, ha nem mozdulok. Megjelent egy másik is. Elmentek mellettem lassan végigmérve. Hú,  akkor rájöttem, hogy táska nélkül banánt én itt vissza nem hozok. Szóval gondoltam jobb, ha visszafordulok. Ekkor jött a fogvicsorítás. A szívem egyre hevesebben vert. Végül egy bottal elkergették őket. Elég nagyok ezek. Ha lábra állnak, akkorák mintegy kisgyerek. Szóval, nem eszek most banánt. Nem is bírnék, a gyomrom összeszorult. De jó volt a takarítás. Volt időm gondolkodni, a többiek úgyis spanyolul beszélgettek. Én meg levontam a következtetéseket az életemben érthetetlenül ismétlődő dolgokról.
Legalább jól elfáradtam. Remélem, ma tudok aludni. Ezek a majmok közben meg itt mászkálnak az ablakomban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése