2013.06.24. hétfő
Nem nagyon sikerült aludni, mert egy csapat kutya egész éjjel a Holdat
ugatta.
Érzelmek
Mindenkinek vannak érzelmei. A férfiaknak is, de ők valahogy jobban
kezelik ezeket. A nők szeretnek benne lenni. Itt Indiában az a tapasztalatom,
hogy a férfiak is nagyon érzelmesek, de nem úgy, ahogy nyugati világban gondolnánk,
sőt, ettől még erősek is. A nyugati világban nem foglalkoznak az emberek
Istennel. Ezért nincsenek is ilyen típusú érzelmeik. Legalábbis általában. Mert
könnyebb abban hinni, amit látunk, és tapasztalunk. Egyébként Isten létét is
lehet tapasztalni, csak észre kell venni.
Mindenki hisz valamiben. A nyugati civilizáció a tapasztalásban hisz.
Amit szabad szemmel nem látunk az valamilyen tudományos kutatással csak
sarokba szorítjuk. De a tudománynak is vannak határai.
Ma esett. És minden olyan nyugodt. Én is megnyugodtam, bár időről időre
elkezdek rohanni, mint otthon, és akkor nehéz leállni. Fura, de már két napja
kihagyom a vacsorát és nem hiányzik. Biztosan a mozgás, meg szerintem a
nyugalom, amiben lassan kezdek egyre inkább elmerülni. Meg érzem a környezetem
szeretetét. Támogatását. Türelmes vagyok, és van időm átgondolni a bennem
kavargó érzéseket. Szóval azért biztosan eszek majd egy tábla csokit hamarosan,
de most jó így.
Ma tanítottam odisszit 4 lánynak. Nagyon ügyesek voltak. Le is írták,
amit tanultak. Rendkívül precízek. Jönnek velem tanuln. A táncmesterem Dali
örülni fog, hogy viszek még pár embert. Bár én eléggé igényt tartok az összes
szabad órájára. Na, majd kialakul.
Délután takarítottunk egy kolumbiai lánnyal. Nagyon megéheztem, így
gondoltam kiszaladok egy kis banánért. Még kifelé menet egy hatalmas majom
jelent meg előttem, és leült. Megálltam, távolból a bhakták mosolyogva
figyeltek. Sajnos már volt ilyenben részem, ezért tudtam, hogy jobb, ha nem
mozdulok. Megjelent egy másik is. Elmentek mellettem lassan végigmérve. Hú, akkor rájöttem, hogy táska nélkül banánt én
itt vissza nem hozok. Szóval gondoltam jobb, ha visszafordulok. Ekkor jött a
fogvicsorítás. A szívem egyre hevesebben vert. Végül egy bottal elkergették
őket. Elég nagyok ezek. Ha lábra állnak, akkorák mintegy kisgyerek. Szóval, nem
eszek most banánt. Nem is bírnék, a gyomrom összeszorult. De jó volt a
takarítás. Volt időm gondolkodni, a többiek úgyis spanyolul beszélgettek. Én
meg levontam a következtetéseket az életemben érthetetlenül ismétlődő
dolgokról.
Legalább jól elfáradtam. Remélem, ma tudok aludni. Ezek a majmok közben
meg itt mászkálnak az ablakomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése