Várakozás

2015.10.11. Várakozás

Fegyelem, lemondás, kitartás, erőfeszítés! Egy cikk szerint ez a sikeres emberek titka, akkor is, ha tehetségük van, elengedhetetlen a következetes szigorú napirend. Ezzel nagyon egyet tudok érteni, és most elég nagy lehetőséget kaptam, hogy ezt csak magamra figyelve gyakorolhassam. Ez a legnehezebb, és egyben a legörömtelibb dolog, mikor érzem, hogy valami épül a munkámból. Rahul nagyon inspiráló a szigorú táncos napirendjével. Korán kel, és végigcsinálja a napi edzéstervét. Most én is ezt teszem, amióta itt vagyok napi kétszer két órát edzek, ami rendkívül látványosan alakítja át a testemet. Készülök a kemény odisszi tréningekre. Én most leginkább alapozok jógával, pilatessel. Ami szintén nagyon fontos, és kemény leckét kaptam rá, hogy a pihenést is be kell venni ebbe a szigorú napirendbe. Mindenkinek más az alvás, és pihenés igénye, amit „edzéssel” szintén lehet alakítani, de ami fontos, hogy erre is figyelni kell, mert hosszútávon megbosszulja magát. Szóval az én alvásigényem most elég nagy, de ezt elfogadtam, és próbálom betartani. Amit szintén megtanultam, hogy az alváson kívül is szükség van aktív pihenő időre, amikor magammal vagyok, és a gondolataimat rendezem. Állítólag ez is mindenkinek más, de nekem szükségem van rá, hogy megőrizzem a nyugalmamat. Az erőfeszítésen túl a nyugalom az, amiből igazán alkotás tud születni. Ha mindent megtettünk, akkor az eredmény meg fog érkezni, felesleges izgulni. Hát ezt tanulom, de már egész jól megy. Itt Indiában magamra kell csak figyelnem, és ez nagyon feltöltő. Hihetetlen szerencsésnek érzem magam. Kezdem bánni, hogy nem három évre jöttem. Egy javaslat szerint minden nap legyen magadra egy órád, minden héten egy nap, minden hónapban egy hétvége és minden évben egy hónap. Ez alkotó embereknél elengedhetetlen. Az elmúlt évben ezt próbáltam jobban odafigyelve megvalósítani, és azt vettem észre, hogy ez nem is olyan veszélyes, mint aminek tűnik. Nem azt jelenti, hogy el kell utazni minden hónapban valahová. Kinek mi jelenti a pihenést. Nekem a napi tornám, meditációm, vagy csak a teámmal a fotelben üldögélés is kiválóan megfelel. Amíg aktívan dolgoztam, addig is próbáltam egy délelőttöt megtartani feltöltő programoknak, mint masszázs, vagy személyi edzés, vagy bármi hasonló. A legtöbb nő eljár kozmetikushoz, manikűröshöz, vagy fodrászhoz. Én jobban kedvelem az aktívabb dolgokat. De néha az is segít, ha például vasárnap csak leülök egy könyvvel, és ki sem mozdulok egész nap, és nem beszélek egy szót sem.

Na de térjünk vissza ide. Most itt vagyok egy amúgy muszlim énekes család házában. Fent épp énekelnek. Nagyon élvezem ezt a művész közeget. Itt minden másként működik. Bármi megengedett, a finom udvariassági szabályokat mindenki érzékeli, a kommunikáció szavak nélkül is jól alakul.

Rahul viszont még várat. Tegnap érkezett hozzá valaki, így törölte az órámat. Most várok, és alapozok. Mert azt mondta nem lesz semmi időm, annyi feladatom lesz majd. Hétfőn kezdünk.

Lassan megérkezek lélekben ide Bhubaneswarba.

Fogalmam sincs hogy hívják ezt a gyümölcsöt.

2015.10.12. Várakozás az első táncórám előtt.

Úgy készültem a mai napra, mint egy bemutatóra. Már napokkal ezelőtt próbáltam egy fix napirendet kialakítani, hogy délután négyre legyek mindig a legjobb állapotban, amikor táncolni megyek. A bioritmusomat át kell állítanom erre. Egy óra múlva kell ott lennem. Nem izgulok, nincsenek elvárásaim se magammal, se a tanárommal Rahullal szemben sem. Azért picit izgulok, de mély hitem van benne, hogy itt a helyem. Vágyom a tanulásra. Az eddigi napokhoz képest fittnek érzem magam. Zöld banán, és zöldbab szabdzsit készítettem, ez volt a könnyű ebédem. Most meg megettem két valamilyen ismereten gyümölcsöt. A nevét elfelejtettem.

Leginkább hála és köszönet van bennem, hogy itt lehetek. A dolgok haladnak előre megállíthatatlanul, nekem csak nem szabad behúzni a féket, és nem szabad letérni az útról. A tempó majdnem mindegy.

Nagy áldás, hogy ennyi évesen, ennyi egészségi megpróbáltatás után itt lehetek. Azután, hogy tudok-e maradni, felveszem-e a tempót, azt ki tudja. De akárhogy is lesz, mindenképp nyerek. Az egyedüli, amitől tartok az Rahul fiatal lendületes energiája, hogy fogom-e bírni a tempót. De bízom benne, hogy igen. Ugyanakkor pont erre vágytam. Arra, hogy megújuljak. Azt is fogjuk tenni, mindent újra tanulok, mert neki saját stílusa van.

Itt ülök Magyarországtól távol, egy művész család földszinti sötét kamrájában, hihetetlen egyszerű minden körülöttem, és mégis gazdagak érzem magam. Hamarosan elkezdek tanulni. Átsétálok Rahulhoz, ami tíz percre van innen, a füzeteimmel, meg úgy az eddig összerakott tudásommal és személyiségemmel. Azután majd meglátjuk.

Még készülődök, és indulok is.