Puri

2015.10.06. Puri

A tengerparton sétálgattam a homokban, mikor egy hatalmas hajó jött a tengerpart felé, és kikötött. Furcsa álom volt. Nem szoktak itt Puriban ilyen nagy hajók kikötni.

Tegnap érkeztem Puriba, miután rájöttem, hogy most van időm ide ellátogatni, míg a tanárom turnézik. Itt a régi helyen, a templom melletti vendég házban szállok meg. A bhakták lelkesen fogadtak. Már ismernek 2006 óta. Ma reggel át is mentem egy kis szolgálatra. A virágfűzést szoktam megkapni, de Puri Maharaj olyan elkötelezett ebben, hogy nem adja senkinek. Azért azt mondta üljek oda hozzá, és átgondolja, hogy én melyiket fűzzem. Fél óra múlva felálltam, és beálltam a mögöttünk zajló zöldség pucolás és aprításba. A krumpli pucolást megkaptam. Ezután már megenyhültek a virágfűző csapat is, és az egyikük Bhipin Prabhu odaadta a füzért, hogy fejezzem be Chaitanyanak. Tegnap este becsatlakoztam a programba is, ami roppant meditatív, csak hárman négyen vannak. A lecke pedig angolul volt a tiszteletemre. Krishna Prabhu mondta, hogy bármikor jöhetek. Ma pedig Bhipin Prabhu ebédre csak nekem sütött sült krumplit, mert tudja, hogy azt imádom. Főleg az ő sült krumpliját. Főleg, ahogy odaadja, csak úgy véletlenül meglepetésszerűen a tányéromba dobja, mintha épp lett volna egy kis fölösleges sült krumplija. Még csak véletlen sem jelzi, hogy direkt nekem csinálta, de mindenki tudja. Puri Maharajnak is van külön menüje. Nagy szeretetben élnek itt a bhakták. 

Puriba még tettem két látogatást. Az egyik a magyarországi nagykövet, aki idén nyáron ment nyugdíjba, és amúgy Puriból való. Ő segített ehhez az ösztöndíjhoz, ami a mostani utazásom fő célja, és amiről még írok, mert a következő napok a regisztrációról fognak szólni, amit csak holnap, vagy holnap után tudok elkezdeni, mert mindenki turnézik, akivel találkoznom kell. Szóval tiszteletemet tettem a nagykövet úrnál, és ma reggel pedig a tánctanárom lányát Dalit látogattam meg, aki az elmúlt pár évben tanított a mesterem eltávozása után. Hoztam neki ajándékba télre két pár mamuszt. Nagyon örült, télen jól jön a hideg kövön. Jót beszélgettünk, majd a szokásos módon köszöntem el tőle, mintahogyan érkezéskor is teszem, megérintem a lábát, és a homlokomhoz, azaz a harmadik szememhez emelem a lába porát tiszteletem jeléül. Ő pedig megérinti a fejemet és áldását adja. Most szóban is áldását adta a tanulmányaimhoz, és persze vár szeretettel. El is fogok jönni hozzá.

Jó ide hazajönni. Itt olyan szeretetet érzek, ami csak itt van, meg otthon Anyukámnál. Ez itt Jagannath városa. Itt mindenki tudja, hogy minden tőle függ. Jay Jagannath így köszönnek, és e szerint élnek. Hogy mit jelent az, hogy szent hely, azt meg kell tapasztani, nem igazán lehet leírni, mert máris üresnek tűnik.

Háttérben a Jagannath Templom

Este

Persze este is kaptam sült krumplit. Olyan jót énekeltünk együtt. Közben a program elején egy vándor szerzetes a kapu előtt iszonyú hangosan énekelte a saját dallamait, miközben mi a miénket. A többiek oda odanézegettek, de nem szóltak neki semmit. Nem érzik úgy, hogy el kellene küldeni, mert az oltáron lévő Nitai Chaitanyahoz jött ki tudja milyen okból.

Azon gondolkodtam, hogy a szeretethez nem kell sok, csak kedvesség, és valami, ami ezt formába önti, mert úgy még jobban esik, mintha csak úgy tudjuk, hogy ott a szeretet. Táplálni egy másik embert, ételt adni neki, pláne felajánlott ételt, ez a legegyszerűbb, és nagyon jól esik. A másik a lelki táplálék. Az éneklés valami elképesztően misztikusan a lélekre hat. Ilyen a tánc is. Főleg arra gondolok, mikor táncolok, és nem nézőként veszek részt. Ott van még a tolerancia. Hát ma sokat tanultam a toleranciáról, miközben háromszor akkora erővel énekelt túl minket a szerzetes. Élni, és élni hagyni. Nem könnyű. De itt példát láttam. A két órás esti program végére szépen összegyűltünk, ami csak négy főt jelent. És olyan jót énekeltünk. Csak úgy zengett mindenfelé. Nagyon feltöltődtem. Nagyon csodálom ezeket az embereket. Mert itt élnek, és csak adnak. És élvezik, és boldogok. Lemondásnak tűnik, pedig ez odaadás. Nem kell túl bonyolítani az életet, mert csak túl sok dolgot kell akkor tolerálni, és abba egy idő után belefullad az ember, és elveszik a szeretet.