Fesztivál időszak

2015.10.20. Durga Puja fesztivál

A legjobb időszakban érkeztem. Ilyenkor állítólag két hónapig csak fesztiválok vannak. Most épp Durga Puja van, amit mi úgy ünneplünk, hogy Rahulékhoz megyünk el és az ő szertartásaikban veszünk részt. Majd egész délután beszélgetünk. De sajnos többnyire oriyául. Ilyenkor új ruhát szokás felvenni, így én is felvettem az egyik új szárimat. Nagyon megdicsértek az indiaiak, hogy milyen szépen viselem. Az étel, amit ott kaptunk pedig végtelenül finom volt. Rahul anyukája megtanít majd főzni ilyen finomakat, de legalábbis a receptet remélem, odaadja. Az egyetlen gond csak az, hogy ilyenkor senki nem dolgozik négy napig ebben a családban. Szóval a táncórák ismét pihennek. De azért én gyakorolok, legalább erősödök. Érzem, hogy napról napra többet bírok.

Egy japán odisszi táncos Sachiko most Rahulnál lakik, de hamarosan oda fog költözni hozzánk. Fel az énekterembe. Ma eljött és egy órát beszélgettünk. Lesz egy kis társaságom. Nazia ugyanis holnap elutazik, és mire visszajön, addigra én utazom el három hétre, amíg Rahul turnézik. Sajnos elég rosszul jön ez most ki, de Rahul jelezte előre, nekem viszont jönnöm kellett, mert az ICCR sürgetett. De jó ez így. Jobb mintha rögtön nagyon le lennék terhelve.

Sachikonak vasárnap lesz bemutatója, amit biztosan meg fogok nézni. Bár aznap jön egy magyar ismerősöm, aki magyar turista csoportot hoz Bhubaneswarba, majd még aznap repülnek tovább. Izgalmas nap lesz.

Decemberben jön Rahul egy tanítványa két hónapra. Remélem fogunk tudni haladni.

Naziával

Sachikoval

A minap meg állapítottam, hogy itt lényegesen könnyebb élni, és az emberek sem olyan agresszívek, vagy legalábbis nem húzzák föl magukat olyan dolgokon, amiből nálunk hatalmas ügy lenne. Az eset úgy történt, ami itt nem volt egy nagy dolog, hogy kocsival mentünk vásárolni, és egy szűk helyen haladtunk, parkoló motorok közt próbáltunk haladni egy belső udvarban. Én már messziről nem értettem, hogy hová akarunk itt menni, főleg, hogy még miért megyünk arra, ahol nincs hely. De Nazia ügyesen tekergette a kormányt és lassan fokozatosan befurakodtunk. Az egyik helyen, ami már tényleg szűk volt egy motor homokon állt és ahogy elhaladtunk mellette megbillent és ránk dőlt. Nazia csak annyit mondott „Oh” és megállt. Nekem az első gondolatom volt, hogy akkor most ez egy óra lesz legalább. Erre ő a következő másodpercben kissé erélyesen rányomott a dudára, és kiáltott egyet. A motor tulajdonosa odajött, felemelte a motorját és mi mentünk tovább. Ennyi! Hihetetlen! Se ki nem szálltunk. Senki nem nézte meg, hogy megsérült-e a járgánya, senki nem anyázott. Ez még leírva is furán hangzik, pláne átélve. Nem izgatta magát senki. Kissé hiányérzetem volt percekig.

Ezek után még sok helyre mentünk kocsival, gondoltam csatlakozom kicsit. Hátha megismerek pár helyet. Elmentünk tankolni. Ott sem kellett kiszállnunk. Tankoltak nekünk. Fizettünk és ennyi. Majd a benzinkút szélén megálltunk, hogy a kerekeket ellenőriztessük. Szintén nem kellett kiszállni sem. Mondtam is Naziának, ha külföldön szeretne élni, mert van egy ilyen vágya, akkor ott mindnet magának kell csinálnia függetlenül attól, hogy ő nő. Itt Indiában nagyon sok segítséget kap az ember, főleg, ha nő. A külföldiekre meg extrán figyelnek, mert szeretnék, ha elégedettek lennénk, és Indiáról pozitív képünk lenne. A varrónő egy nap alatt megcsinálta nekem, amit kértem a szokásos tizenöt nap helyett.

Sachiko mondta, hogy Indiában nagyon türelmesnek kell lennem. Ezt érzem. Állandóan csak várnom kell, és a megbeszélt időpont is rendszerint egy órát csúszik. Türeleeeeeem!

Odissi Research Center