Holtpont

2015.10.22. Holtpont

Három hete vagyok itt.

Egészen jól érzem magam, bár az elmúlt három nap kifejezetten nehéz volt. Kívül minden rendben, de a türelmem fogytán van. Át kell állnom erre az életmóddal. Amikor én vagyok az egyetlen nyugati társaság magamnak. És egyébként meg mindig várni kell, meg késik minden. Kissé bezárkóztam be kell vallanom. Nagyon szeretnék táncolni, és imádom Indiát, de a hangzavar, a folyamatos alkalmazkodás nagyon fárasztó. Egyszóval nyűgös vagyok. Azért ma megpróbáltam tenni magamért, és gondoltam csinálok egy sült krumplit magamnak, mert az ugyan olajos, de szeretem. Jó volt, de egy igazi jó sült krumpliért Puriba kell mennem.

Vettem magamnak guavát. Azt ettem délután. Amikor először ettem pár éve nagyon nem ízlett, de kiderült, hogy még nem volt érett. Egy indiai megmutatta melyiket kell megenni, és honnan látom, hogy már érett. Azóta imádom. Megettem mellé egy karikára vágott zöld banánt, ami annyira finom. Ez a kedvenc banánom. Egész más íze van, mint a sárgának. Itt ahogy elnéztem kétféle sárga banánt lehet kapni, meg édesből egyféle zöldet, és egy másik zöldet, amit sós ételekben zöldségként használnak. Ez nem édes inkább tökszerű az íze. Keralában rózsaszín banán is van. Majd mutatok fotót, hamarosan ott leszek. November másodikán megyek Trivandrumba három hétre. Szóval a délutáni gyümölcs koktélom fantasztikus volt a harmadiknak nem tudom a nevét még mindig. Ha valaki tudja, írjon nekem.

A holtpont elérkezett. Általában ilyenkor jön. Onnan veszem észre, hogy kezdek kritikus lenni, meg elegem van az egy bőröndből élésből. Pláne fél évig. Lesz jobb. Majd ha táncolok, elmúlik. Akkor minden nyavalyámat elfelejtem. Holnap már újra tánc. 

Közben találtam rózsaszín banánt itt is.

A napirendem

Szerencsére bírom a monotonitást. Reggel felkelek, leöntöm magam egy vödör hideg vízzel, megfürdök. A zuhanyrózsa rossz. Tiszta vízkő. Reménytelenül! Utána irány jógázni. A fáradtságom függvényében előnyben részesítem a fekvő ászanákat. De azért a Napüdvüzletet beiktatom, legfeljebb nem azzal kezdek. Pránajáma, azaz légző gyakorlatok, meditáció. Ezt addig csinálom, míg farkas éhes nem leszek. Ekkor visszavonulok reggelizni, ami mindig ugyanaz. Már nagyon várom minden reggel. Ha mást ennék, hiányozna. Rizspehely, ez olyan, mint a zabpehely, csak rizsből, kókuszreszelék, egy banán karikára, és ha az emésztésem tök jól van, akkor egy datolya, és mazsola. Ezt felöntöm forró vízzel. Sajnos glutén, tej és cukor mentes diétát kell tartanom, így a mazsola és datolya is megvisel néha a cukortartalma miatt, anélkül azonban a banánkarikákat szopogatom hosszasan, hogy valami ízhez jussak. Amúgy otthon is ezt eszem, csak kukoricapehellyel. Közben bedobom a mindenes vödrömbe a mosást. És hagyom ázni, majd a reggeli után felsöprök, és kimosom a ruháim olyan indiai módra, amit még Puriban tanultam. Ruháim három hét után egyre koszosabbak voltak hiába mostam őket. Ekkor döntöttem úgy, hogy átkukucskálok a szomszédba, mert már láttam, hogy az folymatos csapkodó hang a szomszédból a mosás. Korábban azt gondoltam, hogy minek bonyolítják ennyire. Megfigyeltem egy fél óráig, megtanultam a ritmust. Meg utána olvastam, hogy miért olyan jó csapkodni a ruhát. 

Tíz körül ismét mozgás. Az összes kütyümmel, kábelekkel, pilates labdákkal felvonulok ismét az énekterembe. Zene, és indulhat az edzés. Pilates egy óra, és utána nyújtás, majd odissi tánc.

Egy kis internetezéssel, hír olvasással folytatom. Legkésőbb egykor lemegyek főzni. Meg néha el kell mennem vásárolni előtte. A szomszéd Reliance szupermarketben mindent megkapok, meg még többet is. Egy óra alatt elkészülök. Ebéd után szieszta, relaxáció, vagy csak olvasgatok, tanulok. Négyre megyek Rahulhoz, és ott vagyok hét-nyolcig, néha hatig. Este kell ennem kicsit. És utána filmet nézek, vagy sudokuzok, olvasok. A libriről tök jó e-könyveket lehet letölteni, azaz megvásárolni és letölteni. Az egyetlen baj csak, hogy ha nem sikerül eléggé lefárasztani magam, akkor képtelen vagyok elaludni, mert az utcáról az autók folyamatos dudálása még úgy 11-ig behallatszik. Fél 12-kor kezdi a mosást szegény Gul az egyik cselédlány az udvaron lévő fürdőben, ami az enyém mellett van, és közben valami borzalmasan énekel. Mindez persze felerősödve az én fürdőmön keresztül hallatszik. Hallhatóan nagyon élvezi. Ez az össz. szórakozása, pihenése. Szóval igazítok a füldugómon, de a legtutibb, ha még előtte elalszom. Összességében persze próbálok nagyon ezo lenni és a pozitívat keresem mindenben. Végtelenül szerencsésnek érzem magam az biztos. De azért van áldozat bőven.

Hát így telik egy átlag nap. Én bírom. De azért sokszor van változás, akkor kiesek a ritmusból.

Így a végére el is felejtettem, hogy holtponton vagyok. Főleg, ha nem gondolok rá, hogy még hat hónap van előttem.

Azt hiszem a délutáni és esti fürdést kihagytam a napirendből. Meg még néhány dolgot. Most, hogy így átgondolom jelentősen kikerültem a komfort zónámból. Talán ez lehet a szűnni nem akaró hasfájásom oka, ami bármilyen zenére, beszélgetésre, vagy filmnézésre elmúlik, tehát biztosan a stressz az oka. Sebaj! Előttem van a házban élő két cselédlány példája, aki reggeltől estig szolgálja a háziakat. Szerencsés vagyok azt hiszem. Nem tudom, hogy mit kapnak ezért, de elképesztő körülmények közt laknak az udvaron. A másik meg, hogy én biztosan nem bírnék egy irodában napi nyolc órát egy gép előtt ülni és pötyögni. Szerintem három héten belül elhaláloznék. Minden tiszteletem és elismerésem, annak a sok embernek, a blogolvasóim talán 80 százalékának, aki ilyen módon működteti a jelen világunk fennmaradását. Szóval ezt én választottam, és a legjobb helyen vagyok. Tudom az emberek többségének a fejében az, hogy valaki táncos, vagy tánctanár, az egy semmi. Ez tök általános. Ezt az összes kollégám megerősíti. A táncművészeti első napján az volt az egyik tanár kérdése, hogy ki az, aki kapott már lenéző kritikát, akár a családból, mert ezt a pályát választotta. Ha jól emlékszem négy szakirányból mind a hatvanan feltettük a kezünket. A legjobban azt a két kérdést szeretem, hogy ezt lehet főiskolán tanulni? Vagy, hogy ebből meg lehet élni? …