Chandanpur, Konarak

2015.10.27. Chadanpur, Konarak

magyar csoport

 

gotipua táncosok

a parton

Konarak - Naptemplom

A hosszú hétvége nekem is elég hosszú lett, bár itt nem volt ünnep akkor. Amikor a legnehezebb helyzetben érzem magam, mindig jön valami, ami kihúz onnan. Most egy nagyon kedves magyar ismerősöm segített át ezen a holtponton. Ő minden évben többször csoportokat hoz Indiába nem mindennapi turistaútra. Olyan helyekre viszi el a szerencséseket, ahol az igazi Indiát látják, és nem csak a nevezetességeket. Épp egy tizenhat fős magyar csoporttal szálltak meg itt Puriban, és az odisszihez szorosan kapcsolódó programjuk volt, így én is meghívást kaptam. Nagy felüdülés volt magyarokkal találkozni. Szerencsémre Rahul áttette a szombati órát reggelre, így el tudtam csatlakozni a csoporthoz még aznap Chandanpurba, ahol gotipua táncosokat néztünk meg. Ez az odisszi egy serdülő fiúknak fenntartott ága, ami kihasználja a fiúk erejét arra, hogy akrobatikát építsenek be a táncba. Egy kicsit az akrojógához lehet hasonlítani. Körülbelül tizenöt éves korukig csinálhatják, utána odisszivel, vagy tanárként folytatják. Ez egy bentlakásos iskola, ahol a gyerekek napi három órát táncolnak két részletben, és természetesen közben iskolába is járnak. Tizennégy országban van fellépésük, a színpadi élethez hamar hozzászoknak. Mindezt egy pici csöndes falucskában, ahol szinte csak gyalogosokat látni az utcán, nincs nagy forgalom. Nagyon megható, amilyen fegyelemmel dolgoznak, és élnek.

Aznap este Puriban aludtam a csoporttal a hotelban. Befogadtak az egyik szobába egy pótmatracra. A tengerpartra nézett a szoba, egész éjjel hallottam a hullámokat, és közben a sós levegő fantasztikus!

Reggel sétáltam egyet a tengerparton, és ittam egy kókusz levet. Remélem ezt sűrűn meg tudom majd tenni később is. A reggeli után a Konarakba mentünk a Naptemplomot megnézni. Ez az a templom, aminek a falát bőségesen borítják a különféle szobrok, amik közül sok az odisszi tánc mozdulatait jeleníti meg. Ezek azok, amik alapján újraélesztették az odisszit a huszadik században. Természetesen a Nátjasásztra, a legősibb, kétezer éves, tánckönyv alapján dolgoztak, ami az indiai táncok egy nagyon komoly tankönyve. Ez az a könyv, ami alapján Rahul is dolgozik, ennek a kutatása az egyik fő profilja. Konarak után nem sok időnk maradt, mert a repülőt el kellett érniük Bhubaneswarban, nekem pedig jelenésem volt Sachiko bemutatóján a nemzetközi odisszi fesztiválon szintén Bhubaneswarban. Szóval igaz, hogy kettőkor kezdődött, de mikor fél négykor betoppantam, akkor még épp felkonferálták az első számot. Itt nem lehet elkésni. Talán a repülőt igen. Az első előadó egy négy-öt éves kislány lehetett, aki odisszit táncolt, de olyan fantasztikus átéléssel, hogy a közönség tapsolt egy-egy komolyabb résznél, ahol arckifejezéssel, érzelmekkel kellett játszani. Sőt volt aki állva tapsolt. Fantasztikus, ahogy a közönség is él. A színpad előtt pedig mindig van egy pad, ott csücsülnek végig a fotósok. Sachiko azt hiszem a harmadik szám lehetett. Gyönyörű történetet táncolt a Gíta Govindából. Az ő bemutatója volt az egyik legjobb, azokból, amiket láttam. Az odisszin kívül Kuchipudi, Mohini attam, Bharatanatyam, Sattriya és Katak táncokat is előadkta. 

 

Sachiko

Éhesen és fáradtan értem haza, de nagyon megérte.

Ezzel nem volt vége. Rákövetkező nap, azaz tegnap este az óra után megint gyors fürdés, öltözés, és irány a hűsítő igen hidegre állított Rabidrath Mandap színháztereme, hogy egy újabb táncelőadás részesei legyünk Sachikoval, Rahullal, és az ő szanszkrit tanárával. Ezen a héten párhuzamosan mennek a fesztiválok minden este.

Holtpont

2015.10.22. Holtpont

Három hete vagyok itt.

Egészen jól érzem magam, bár az elmúlt három nap kifejezetten nehéz volt. Kívül minden rendben, de a türelmem fogytán van. Át kell állnom erre az életmóddal. Amikor én vagyok az egyetlen nyugati társaság magamnak. És egyébként meg mindig várni kell, meg késik minden. Kissé bezárkóztam be kell vallanom. Nagyon szeretnék táncolni, és imádom Indiát, de a hangzavar, a folyamatos alkalmazkodás nagyon fárasztó. Egyszóval nyűgös vagyok. Azért ma megpróbáltam tenni magamért, és gondoltam csinálok egy sült krumplit magamnak, mert az ugyan olajos, de szeretem. Jó volt, de egy igazi jó sült krumpliért Puriba kell mennem.

Vettem magamnak guavát. Azt ettem délután. Amikor először ettem pár éve nagyon nem ízlett, de kiderült, hogy még nem volt érett. Egy indiai megmutatta melyiket kell megenni, és honnan látom, hogy már érett. Azóta imádom. Megettem mellé egy karikára vágott zöld banánt, ami annyira finom. Ez a kedvenc banánom. Egész más íze van, mint a sárgának. Itt ahogy elnéztem kétféle sárga banánt lehet kapni, meg édesből egyféle zöldet, és egy másik zöldet, amit sós ételekben zöldségként használnak. Ez nem édes inkább tökszerű az íze. Keralában rózsaszín banán is van. Majd mutatok fotót, hamarosan ott leszek. November másodikán megyek Trivandrumba három hétre. Szóval a délutáni gyümölcs koktélom fantasztikus volt a harmadiknak nem tudom a nevét még mindig. Ha valaki tudja, írjon nekem.

A holtpont elérkezett. Általában ilyenkor jön. Onnan veszem észre, hogy kezdek kritikus lenni, meg elegem van az egy bőröndből élésből. Pláne fél évig. Lesz jobb. Majd ha táncolok, elmúlik. Akkor minden nyavalyámat elfelejtem. Holnap már újra tánc. 

Közben találtam rózsaszín banánt itt is.

A napirendem

Szerencsére bírom a monotonitást. Reggel felkelek, leöntöm magam egy vödör hideg vízzel, megfürdök. A zuhanyrózsa rossz. Tiszta vízkő. Reménytelenül! Utána irány jógázni. A fáradtságom függvényében előnyben részesítem a fekvő ászanákat. De azért a Napüdvüzletet beiktatom, legfeljebb nem azzal kezdek. Pránajáma, azaz légző gyakorlatok, meditáció. Ezt addig csinálom, míg farkas éhes nem leszek. Ekkor visszavonulok reggelizni, ami mindig ugyanaz. Már nagyon várom minden reggel. Ha mást ennék, hiányozna. Rizspehely, ez olyan, mint a zabpehely, csak rizsből, kókuszreszelék, egy banán karikára, és ha az emésztésem tök jól van, akkor egy datolya, és mazsola. Ezt felöntöm forró vízzel. Sajnos glutén, tej és cukor mentes diétát kell tartanom, így a mazsola és datolya is megvisel néha a cukortartalma miatt, anélkül azonban a banánkarikákat szopogatom hosszasan, hogy valami ízhez jussak. Amúgy otthon is ezt eszem, csak kukoricapehellyel. Közben bedobom a mindenes vödrömbe a mosást. És hagyom ázni, majd a reggeli után felsöprök, és kimosom a ruháim olyan indiai módra, amit még Puriban tanultam. Ruháim három hét után egyre koszosabbak voltak hiába mostam őket. Ekkor döntöttem úgy, hogy átkukucskálok a szomszédba, mert már láttam, hogy az folymatos csapkodó hang a szomszédból a mosás. Korábban azt gondoltam, hogy minek bonyolítják ennyire. Megfigyeltem egy fél óráig, megtanultam a ritmust. Meg utána olvastam, hogy miért olyan jó csapkodni a ruhát. 

Tíz körül ismét mozgás. Az összes kütyümmel, kábelekkel, pilates labdákkal felvonulok ismét az énekterembe. Zene, és indulhat az edzés. Pilates egy óra, és utána nyújtás, majd odissi tánc.

Egy kis internetezéssel, hír olvasással folytatom. Legkésőbb egykor lemegyek főzni. Meg néha el kell mennem vásárolni előtte. A szomszéd Reliance szupermarketben mindent megkapok, meg még többet is. Egy óra alatt elkészülök. Ebéd után szieszta, relaxáció, vagy csak olvasgatok, tanulok. Négyre megyek Rahulhoz, és ott vagyok hét-nyolcig, néha hatig. Este kell ennem kicsit. És utána filmet nézek, vagy sudokuzok, olvasok. A libriről tök jó e-könyveket lehet letölteni, azaz megvásárolni és letölteni. Az egyetlen baj csak, hogy ha nem sikerül eléggé lefárasztani magam, akkor képtelen vagyok elaludni, mert az utcáról az autók folyamatos dudálása még úgy 11-ig behallatszik. Fél 12-kor kezdi a mosást szegény Gul az egyik cselédlány az udvaron lévő fürdőben, ami az enyém mellett van, és közben valami borzalmasan énekel. Mindez persze felerősödve az én fürdőmön keresztül hallatszik. Hallhatóan nagyon élvezi. Ez az össz. szórakozása, pihenése. Szóval igazítok a füldugómon, de a legtutibb, ha még előtte elalszom. Összességében persze próbálok nagyon ezo lenni és a pozitívat keresem mindenben. Végtelenül szerencsésnek érzem magam az biztos. De azért van áldozat bőven.

Hát így telik egy átlag nap. Én bírom. De azért sokszor van változás, akkor kiesek a ritmusból.

Így a végére el is felejtettem, hogy holtponton vagyok. Főleg, ha nem gondolok rá, hogy még hat hónap van előttem.

Azt hiszem a délutáni és esti fürdést kihagytam a napirendből. Meg még néhány dolgot. Most, hogy így átgondolom jelentősen kikerültem a komfort zónámból. Talán ez lehet a szűnni nem akaró hasfájásom oka, ami bármilyen zenére, beszélgetésre, vagy filmnézésre elmúlik, tehát biztosan a stressz az oka. Sebaj! Előttem van a házban élő két cselédlány példája, aki reggeltől estig szolgálja a háziakat. Szerencsés vagyok azt hiszem. Nem tudom, hogy mit kapnak ezért, de elképesztő körülmények közt laknak az udvaron. A másik meg, hogy én biztosan nem bírnék egy irodában napi nyolc órát egy gép előtt ülni és pötyögni. Szerintem három héten belül elhaláloznék. Minden tiszteletem és elismerésem, annak a sok embernek, a blogolvasóim talán 80 százalékának, aki ilyen módon működteti a jelen világunk fennmaradását. Szóval ezt én választottam, és a legjobb helyen vagyok. Tudom az emberek többségének a fejében az, hogy valaki táncos, vagy tánctanár, az egy semmi. Ez tök általános. Ezt az összes kollégám megerősíti. A táncművészeti első napján az volt az egyik tanár kérdése, hogy ki az, aki kapott már lenéző kritikát, akár a családból, mert ezt a pályát választotta. Ha jól emlékszem négy szakirányból mind a hatvanan feltettük a kezünket. A legjobban azt a két kérdést szeretem, hogy ezt lehet főiskolán tanulni? Vagy, hogy ebből meg lehet élni? …

Fesztivál időszak

2015.10.20. Durga Puja fesztivál

A legjobb időszakban érkeztem. Ilyenkor állítólag két hónapig csak fesztiválok vannak. Most épp Durga Puja van, amit mi úgy ünneplünk, hogy Rahulékhoz megyünk el és az ő szertartásaikban veszünk részt. Majd egész délután beszélgetünk. De sajnos többnyire oriyául. Ilyenkor új ruhát szokás felvenni, így én is felvettem az egyik új szárimat. Nagyon megdicsértek az indiaiak, hogy milyen szépen viselem. Az étel, amit ott kaptunk pedig végtelenül finom volt. Rahul anyukája megtanít majd főzni ilyen finomakat, de legalábbis a receptet remélem, odaadja. Az egyetlen gond csak az, hogy ilyenkor senki nem dolgozik négy napig ebben a családban. Szóval a táncórák ismét pihennek. De azért én gyakorolok, legalább erősödök. Érzem, hogy napról napra többet bírok.

Egy japán odisszi táncos Sachiko most Rahulnál lakik, de hamarosan oda fog költözni hozzánk. Fel az énekterembe. Ma eljött és egy órát beszélgettünk. Lesz egy kis társaságom. Nazia ugyanis holnap elutazik, és mire visszajön, addigra én utazom el három hétre, amíg Rahul turnézik. Sajnos elég rosszul jön ez most ki, de Rahul jelezte előre, nekem viszont jönnöm kellett, mert az ICCR sürgetett. De jó ez így. Jobb mintha rögtön nagyon le lennék terhelve.

Sachikonak vasárnap lesz bemutatója, amit biztosan meg fogok nézni. Bár aznap jön egy magyar ismerősöm, aki magyar turista csoportot hoz Bhubaneswarba, majd még aznap repülnek tovább. Izgalmas nap lesz.

Decemberben jön Rahul egy tanítványa két hónapra. Remélem fogunk tudni haladni.

Naziával

Sachikoval

A minap meg állapítottam, hogy itt lényegesen könnyebb élni, és az emberek sem olyan agresszívek, vagy legalábbis nem húzzák föl magukat olyan dolgokon, amiből nálunk hatalmas ügy lenne. Az eset úgy történt, ami itt nem volt egy nagy dolog, hogy kocsival mentünk vásárolni, és egy szűk helyen haladtunk, parkoló motorok közt próbáltunk haladni egy belső udvarban. Én már messziről nem értettem, hogy hová akarunk itt menni, főleg, hogy még miért megyünk arra, ahol nincs hely. De Nazia ügyesen tekergette a kormányt és lassan fokozatosan befurakodtunk. Az egyik helyen, ami már tényleg szűk volt egy motor homokon állt és ahogy elhaladtunk mellette megbillent és ránk dőlt. Nazia csak annyit mondott „Oh” és megállt. Nekem az első gondolatom volt, hogy akkor most ez egy óra lesz legalább. Erre ő a következő másodpercben kissé erélyesen rányomott a dudára, és kiáltott egyet. A motor tulajdonosa odajött, felemelte a motorját és mi mentünk tovább. Ennyi! Hihetetlen! Se ki nem szálltunk. Senki nem nézte meg, hogy megsérült-e a járgánya, senki nem anyázott. Ez még leírva is furán hangzik, pláne átélve. Nem izgatta magát senki. Kissé hiányérzetem volt percekig.

Ezek után még sok helyre mentünk kocsival, gondoltam csatlakozom kicsit. Hátha megismerek pár helyet. Elmentünk tankolni. Ott sem kellett kiszállnunk. Tankoltak nekünk. Fizettünk és ennyi. Majd a benzinkút szélén megálltunk, hogy a kerekeket ellenőriztessük. Szintén nem kellett kiszállni sem. Mondtam is Naziának, ha külföldön szeretne élni, mert van egy ilyen vágya, akkor ott mindnet magának kell csinálnia függetlenül attól, hogy ő nő. Itt Indiában nagyon sok segítséget kap az ember, főleg, ha nő. A külföldiekre meg extrán figyelnek, mert szeretnék, ha elégedettek lennénk, és Indiáról pozitív képünk lenne. A varrónő egy nap alatt megcsinálta nekem, amit kértem a szokásos tizenöt nap helyett.

Sachiko mondta, hogy Indiában nagyon türelmesnek kell lennem. Ezt érzem. Állandóan csak várnom kell, és a megbeszélt időpont is rendszerint egy órát csúszik. Türeleeeeeem!

Odissi Research Center

Előadás és egy kis vásárlás

2015.10.16. Ismét egy előadáson

Ma táncoltam, és az órán Rahul a legkisebb hibaimat is kijavítja, viszont ettől olyan helyeken kezd el remegni a lában, amit eddig szépen kikompenzáltam, így észre sem vettem. Mindig tartok tőle, hogy nem bírom, és nem is bírom, de Rahul türelmes, és ma megállított, és azt mondta, hogy ha csak felét bírom nem baj, de azt tökéletesen, és majd hozzá erősödök. Az indiai tánc amellett, hogy a legősibb táncnak tartják, az egyik legnehezebb is koordinációban, erőben, kifejezésben. Nagyon élvezem, hogy javítva vagyok, és érzem, ahogyan ő formál engem, és szinte tart, amikor már a lábam nem bírja tovább. Megerősödtem az elmúlt évek pilates edzéseitől, így amellett, hogy most az új pozícióból adódó izomlázam van, elég erős vagyok. Na, ennyit erről.

Ahogy befejeztük leültetett egy másik szobában elméletet leírni. Ott találkoztam egy másik odisszi táncos lánnyal, Sachikoval, aki Japánból jött és most Rahulnál lakik, mert amúgy ott szokott, ahol én most. Összeismerkedtünk, közben körmöltem, amit kellett. Egyszer csak Rahul megkérdezte, hogy van-e kedvünk előadásra menni. Én rávágtam, hogy persze. Szóval akkor 30-40 perc múlva indulunk. Mivel tiszta víz voltam, haza kellett szaladnom. Volt erre kb. 35 percem még. Haza, fürdés, öltözés, és vissza. Oda vissza 20 perc. Megcsináltam, ám ezek után további háromegyed óra múlva indultunk csak. Addig megtudtam, hogy Sachiko húsz éve táncol, most 39 éves. Megnyugodtam, hogy nem én vagyok a legöregebb. Beszél oriyául, de ő nem Rahultól tanul. Csak jó barátja, ezért lakik itt, meg mert én elfoglaltam a helyét. Elindultunk az előadásra. Soffőr vitt minket kocsival. A helyszín ugyanott volt, ahol tegnap. A terem iszonyú hidegre le van hűtve. A klima mindenhol nagyon erősen megy. A kocsiban, a színházteremben. Ma egy sokkal jobb előadást láttunk, mint tegnap. Találkoztam Ratikant Mohapartaval is. Elvileg az ő iskolájában tanulok.

Az fura, hogy Indiában az emberek nem fegyelmezettek a színházteremben. Ki-be mászkálnak, fényképeznek, telefonálnak, tetriseznek, ha épp unják. Érdekes, de őszinte.

Nagyon elfáradtam estére. Ez a nap is másként alakult.

2015.10.17. Shopping

Ebéd után próbáltam összegyűjteni az erőmet, hogy majd az órán tudjak teljesíteni. Nagyon kivett a tegnapi késői hazaérkezés, meg a fagyoskodás. Kicsit fel is fáztam. Fülledt az idő. Erre Rahul lemondta az órát, ami várható volt, mivel ünnepre készülnek. Nem bántam. De még mindig nem bírtam összeszedni magam. Sachiko ma eljött látogatóba, így kicsit beszélgettünk. Tegnap még egy argentin lánnyal is találkoztam, róla is beszéltünk. Nazia segített nekem repegyet venni Keralába, mert hamarosan odautazom, mikor Rahul turnézik. Ezek után úgy döntöttünk kimozdulunk kicsit, és elmegyünk vásárolni. Vettünk is pár szárit, nagyon szépket, és ki lettem okosítva, hogy errefelé hogyan hordják.