Nehez szivvel mondok bucsut Purinak. Mindenki marasztal. En is maradnek!
Visszatekintve azt mondhatom, az elmult honap rendkivul tartalmas volt. Sokan irjak, hogy boldognak latszom, es az is vagyok. Itt van a tancmesterem, itt vannak a bhaktak, van napi szolgalatom, finom praszadam... Azert ugy gondolom, ezt a lelki allapotot viszem magammal, es nem csupan itt szereztem. Ide pedig visszajovok meg. Mint mar mondtam, az en szekerem is meg csak epuloben van.
A tanctanarommal egyre jobban szeretek egyutt dolgozni. Az elejen sokaig csak ismeteltunk, es azt mondta, hogy nem is tanit nekem uj darabot, mert ahhoz tobb ido kellene. Vegul szorosan, de belefert egy uj tanc. Egy gyonyoru tanc! Ezt nekem csinalta, a tancosainak nem tanitja. Nem tudom mi ihlette erre. En mindenesetre nagyon orulok. Ma mar osszeszorult szivvel jottem el. Nem mertem megszolalni, nehogy elsirjam magam. Holnap lesz az utolso ora. Persze meg talalkozunk a Ratha Yatra idejen.
Bhipin Prabhu is mindig kerlel, hogy maradjak. Mindig kitalal valamit. Ma reggel epp azt mondta, hogy megbeszelte Acsarja maharddzsal, aki az o szolgalataikkat beosztja, hogy en itt maradhatok Puriban, o meg megy helyettem Magyarorszagra. Szoval ugy dontottem, hogy o tartja meg a tanctaboromat. .... Csak vicceltem! Amugy, ha Bhipin Prabhu nincs itt akkor nekem sincs maradasom. Kivel hulyeskednek akkor? Egyik nap ott maradtam a lecken. Gondoltam meghallgatom bengaliul a Csaritamritat. Puri maharadzs nagyon megorult, igy angolul probalta nekem magyarazni. Kozben a Bhipin Prabhu majd elaludt a mridangara (dobra) borulva. Hat en is legyintettem, ahogy o szokott, hogy menjen aludni a szobajaba. Este mar faradt mindenki!
Szoval ma meg kimentem uszni egyett. A hatalmas hullamokkal harcolni kell, hogy legalabb egy kicsit beljebb tudjak menni. Akar tiz metert is kepesek dobni rajtam, igy rovid uton a parton talalom magam ismet. Kifele haladva fodros habjai egyre kisebbet loknek rajtam, majd mikor mar csak bokaig er a viz, hirtelen visszahuzodik a talpam alol. A vizes homokrol vissztekintek, mintha azt mondana "Menj csak, menj...! En itt leszek mindig!"
A beszámolókból mi is érezhettünk kicsit az ottani hangulatból, és tök jó volt! Köszönjük! Ne legyél annyira szomorú, hogy el kell jönnöd, nem csak ott vagy fontos, itt is számot tartunk rád! ;)
VálaszTörlésAnnyira nem vagyok szomoru, es mar varom az otthoni tabort. Meg folytatom a blogot azert.
VálaszTörlésMeg van majdnem 3 het. :)