"A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert." (Weöres)
Sokszor eszembe jut ez az idezet, mikor a tengerparton vagyok, es figyelem az oceant, meg az apro rakokat, ahogy a hullamok elol beleoldalaznak foldbe vajt lyukaikba. Nagyon megnyugtato a tenger morajlasa. Megszunik minden korulottem, es valami vegtelen idotlen erzes lesz rajtam urra. Egyebkent itt Puriban minden mas, a templomi elet, az osi tanc amit tanulok, Dzsagannath, minden a vegtelenbe mutat. Jo igy megallni kicsit az eletbe egy pillantra, es szetnezni, hol is vagyok, mit is csinalok es ki vagyok?
Mielott azt gondolod, hgy a tengerparton a jogik sorban lotuszulesben meditalnak, ki kell, hogy abranditsalak, mert nem igy van. Epp ellenkezoleg! Hatalmas nyuzsges van mar koran reggel, meg a napfelkelte elott gyulekeznek az emberek. Hamarosan azutan megjelennek a teas bodek, fotosok, a gyongyarusok es mindenfele arusok. No meg a friss kokuszdio, es persze a gyonyoruen csengettyukkel, szines szalagokkal feldiszitett pupostevek es ponilovak. Jo penzert lehet tevegelni es lovagolni. Purit nagyon kedvelik a turistak is. Sokan jarnak ide India kulonbozo reszeirol strandolni, kikapcsolodni.
Ma talalkoztam egy gyongyarussal, Ramanak hivjak. Harom eve is beszeltunk. Azt mondja Sivaram Swami tanitvanya.
A kutyusok, meg beassak magukat a homokba, hogy kicsit lehutsek magukat. Nagyon edesek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése