Chandanpur, Konarak

2015.10.27. Chadanpur, Konarak

magyar csoport

 

gotipua táncosok

a parton

Konarak - Naptemplom

A hosszú hétvége nekem is elég hosszú lett, bár itt nem volt ünnep akkor. Amikor a legnehezebb helyzetben érzem magam, mindig jön valami, ami kihúz onnan. Most egy nagyon kedves magyar ismerősöm segített át ezen a holtponton. Ő minden évben többször csoportokat hoz Indiába nem mindennapi turistaútra. Olyan helyekre viszi el a szerencséseket, ahol az igazi Indiát látják, és nem csak a nevezetességeket. Épp egy tizenhat fős magyar csoporttal szálltak meg itt Puriban, és az odisszihez szorosan kapcsolódó programjuk volt, így én is meghívást kaptam. Nagy felüdülés volt magyarokkal találkozni. Szerencsémre Rahul áttette a szombati órát reggelre, így el tudtam csatlakozni a csoporthoz még aznap Chandanpurba, ahol gotipua táncosokat néztünk meg. Ez az odisszi egy serdülő fiúknak fenntartott ága, ami kihasználja a fiúk erejét arra, hogy akrobatikát építsenek be a táncba. Egy kicsit az akrojógához lehet hasonlítani. Körülbelül tizenöt éves korukig csinálhatják, utána odisszivel, vagy tanárként folytatják. Ez egy bentlakásos iskola, ahol a gyerekek napi három órát táncolnak két részletben, és természetesen közben iskolába is járnak. Tizennégy országban van fellépésük, a színpadi élethez hamar hozzászoknak. Mindezt egy pici csöndes falucskában, ahol szinte csak gyalogosokat látni az utcán, nincs nagy forgalom. Nagyon megható, amilyen fegyelemmel dolgoznak, és élnek.

Aznap este Puriban aludtam a csoporttal a hotelban. Befogadtak az egyik szobába egy pótmatracra. A tengerpartra nézett a szoba, egész éjjel hallottam a hullámokat, és közben a sós levegő fantasztikus!

Reggel sétáltam egyet a tengerparton, és ittam egy kókusz levet. Remélem ezt sűrűn meg tudom majd tenni később is. A reggeli után a Konarakba mentünk a Naptemplomot megnézni. Ez az a templom, aminek a falát bőségesen borítják a különféle szobrok, amik közül sok az odisszi tánc mozdulatait jeleníti meg. Ezek azok, amik alapján újraélesztették az odisszit a huszadik században. Természetesen a Nátjasásztra, a legősibb, kétezer éves, tánckönyv alapján dolgoztak, ami az indiai táncok egy nagyon komoly tankönyve. Ez az a könyv, ami alapján Rahul is dolgozik, ennek a kutatása az egyik fő profilja. Konarak után nem sok időnk maradt, mert a repülőt el kellett érniük Bhubaneswarban, nekem pedig jelenésem volt Sachiko bemutatóján a nemzetközi odisszi fesztiválon szintén Bhubaneswarban. Szóval igaz, hogy kettőkor kezdődött, de mikor fél négykor betoppantam, akkor még épp felkonferálták az első számot. Itt nem lehet elkésni. Talán a repülőt igen. Az első előadó egy négy-öt éves kislány lehetett, aki odisszit táncolt, de olyan fantasztikus átéléssel, hogy a közönség tapsolt egy-egy komolyabb résznél, ahol arckifejezéssel, érzelmekkel kellett játszani. Sőt volt aki állva tapsolt. Fantasztikus, ahogy a közönség is él. A színpad előtt pedig mindig van egy pad, ott csücsülnek végig a fotósok. Sachiko azt hiszem a harmadik szám lehetett. Gyönyörű történetet táncolt a Gíta Govindából. Az ő bemutatója volt az egyik legjobb, azokból, amiket láttam. Az odisszin kívül Kuchipudi, Mohini attam, Bharatanatyam, Sattriya és Katak táncokat is előadkta. 

 

Sachiko

Éhesen és fáradtan értem haza, de nagyon megérte.

Ezzel nem volt vége. Rákövetkező nap, azaz tegnap este az óra után megint gyors fürdés, öltözés, és irány a hűsítő igen hidegre állított Rabidrath Mandap színháztereme, hogy egy újabb táncelőadás részesei legyünk Sachikoval, Rahullal, és az ő szanszkrit tanárával. Ezen a héten párhuzamosan mennek a fesztiválok minden este.