Regisztráció ICCR, találkozás a Mesteremmel

2015.10.09. Regisztráció ICCR, találkozás a Mesteremmel

ICCR iroda

Azt hiszem ennyi hivatalos papírral még sosem rohangásztam, kb. egy spirálfüzet vastagságú papírmennyiséggel közlekedek két napja hivatalról hivatalra.

Azt hiszem eddig még nem írtam arról, hogy mi járatban vagyok itt. Egy ICCR ösztöndíjat kaptam, amivel bő fél évig odisszi indiai táncot fogok tanulni Orissában. Ezt az ösztöndíjat India adja a saját kultúrája terjesztése céljából. Nem lehet akárhol tanulni, csak az ICCR által kijelölt és elfogadott iskolákban és mesterektől. Csak most kezdem felfogni, hogy ez mekkora dolog. Hogy egyáltalán megkaptam. Mindenesetre az ügyintézés valami észbontó procedúra,  négy irodába felváltva szaladgálva, úgy, hogy persze mindenhova vissza kell menni, hogy leadjam azt a papírt, amit a másik irodában kaptam. Van az iskola, ahol tanulok, az ICCR irodája, a rendőrség, ahová előtte 24 órával online is le kell adni mindent, illetve a bank, mert oda kapom majd az ösztöndíjat. A csúcs poén, hogy itt ugyan vannak megadott címek, de valójában ezek olyan területek inkább. Házszámok sehol nincsenek, és persze utcatáblák sem, tehát, ha te nem ismered fel a környéket, ahova mész, akkor jön az a verzió, hogy kérdezgetünk az utcán, vagy odatelefonálok az irodába, majd odaadom a telefont a csak oriyául beszélő riksa soffőrnek, és akkor megkapja a pontos irányt. Azért valahogy összejött. Izgalmas, és még nincs vége, ez még vagy három napig el fog tartani.

Közben ma volt a nagy nap, amikor a Mesteremmel találkoztam. Ez is elhúzódott, mint a regisztráció, mivel az iskola igazgatója Ratikant Mohapatra Amerikában turnézott, a Mesterem Rahul Acharya, meg Keralában. Nagyon izgatott voltam. Ma reggel ért haza, és felhívott, hogy este menjek el hozzá. Tíz percre lakik onnan, ahol lakom. Ezért is intézte ide a szállást, mert állítólag nagyon fáradt leszek az órák után, szóval ne kelljen sokat utazni. A házigazdám elkísért, de pont áramszünet volt, így aztán nem nagyon tudom, hogy holnap hogy találok oda, mert vak sötét volt az utcákon. Megérkeztünk, és ő olyan volt, mint a telefonba is. Már sokszor beszéltünk, meg leveleztünk. Olyan fiatal, lendületes, tele energiával. Nagyon közvetlen, de állítólag szigorú tanár. Nazia, a szállásadóm mondta neki, hogy ettől kicsit tartok, erre ő mondta, hogy igen, szigorú, és rám nézett, utána lehajtotta, és megfogta a fejét, egy enyhe mosollyal, és azt mondta, igen kiabálok, de nem bántok senkit, fizikai bántalmazás nem lesz. Mert amúgy az is szokott lenni, néhány esetben, egyes tanároknál. Egy órában felvázolta, hogy mi lesz a menet, és mit fog nekem tanítani. A gyakorlatban nem a darabokat fogja tolni, mert nem ez a legfontosabb. Az alapokra tesszük a hangsúlyt. Kértem is tőle, hogy kezdőként bánjon velem. Tudott rólam sok mindent. Elolvasta az anyagomat, és még azt is tudta, hogy kik tanítanak odisszit Magyarországon. A gyakorlat mögött az elméleten nagy hangsúly van, mivel tudnunk kell, hogy mi az, amit táncolunk, mi az, amit mondani szeretnénk. Belemélyedtünk a Nátyasásztrába is kicsit. És utána mindenféle filozófiába. Állítólag nem lesz sok időm, mert sok feladatot fog adni. Szanszkrit nyelvből magas szinten van. Ez elengedhetetlen a Nátyasásztra tanulmányozásához. Két óra után befejeztünk, és hazavitt kocsival, mert jobbnak látta, ha nem veszek el az éjszakában.

Ahogy hazaértem egy nagy nyugalom talált rám. A helyemen vagyok! De rég hiányzott ez! Hirtelen már nem is érdekelnek a nehézségek annyira, csak a tenni akarás, tanulni vágyás, ami kitölti azt az űrt bennem, ami eddig tele rakódott mindenféle nyafogásokkal.

Holnap kezdődik a tanulás! Remélem utána is így fogom érezni magam.