Második nap - kultúr sokk

2015.10.04. Második nap - Kultúr sokk

Már nem is emlékszem, de azt hiszem ma reggel sikerült telefonhoz jutnom. Szóval van helyi készülékem, és el lehet engem érni. Egy nagyon egyszerű és olcsó okos telefont vettem, mert így cseten olcsóbb kommunikálni. Azt hiszem a szobámmal meg kell barátkoznom, pedig ma még próbáltam ezen változtatni. De azt a tanácsot kaptam, hogy ne legyek állandóan a ott. Felmehetek a terembe gyakorolni, vagy akár elmehetek a közeli parkba, vagy valamelyik tempomba. 

Vettem egy indukciós főzőlapot, és mindenféle minimális konyhai cuccot. Meg is főztem az első ebédemet. Azt hiszem a rizs nagyon sok lett. Majd be kell lőnöm, mert közben a hűtőt elvitték szerencsére, szóval nincs hűtőm, meg itt amúgy sem divat főtt ételt eltenni a hűtőbe. Nagyon jól működik, hihetetlen gyorsan kész lettem. Ettől feldobódtam, mert reggel kicsit sírdogáltam, mert szerintem még a kultúr sokk állapotában vagyok. Az elmém tele van ilyenekkel: ne beszéljenek körülöttem folyton oriyául, és ráadásul inkább kiabálva, mert megőrülök. Meg meleg van, zaj van, mindenki engem néz, ha csak elmegyek bevásárolni is. Eleve ötször annyian vannak az utcán, mint nálunk, és azok is folyton bámulnak. Nem mondom, azért nem rossz ez, mert legalább figyelnek rám, de azért ez idegesítő. Főleg mikor a boltos fiú a telefonszámomat kéri el. 

Délután Nazia tanácsára elmentem a közeli parkba egy fél órára, hogy fényben legyek, meg kicsi nyugalomhoz jussak. Egy csomó ember sétálgatott ott. Még játszótér is van benn. A gyerekek egymással játszanak, a felnőttek sétálgatnak. Leültem egy padra. Fél perc múlva leült mellém egy hölgy. És elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy angol és hindi tanár. Minden nap kétszer fél órát sétál itt, csak, hogy egy kis testedzéshez jusson, és mert nagyon jó szabadidős tevékenység. Száz rúpiát adományoz a park fenntartására minden hónapban. tíz perc után mennie kellett, mert lejárt az ideje. Holnap reggel 7.30-kor jön legközelebb. Néhány gyerek is körbevett. És mivel az új telefonomat csodáltam épp, rögtön lecsaptak, azzal, hogy „Didi game?” Szóval játszhatnak-e a telefonomon. Persze ők rögtön megtalálták, hogy hol lehet rajta játszani. Amúgy angolul nem tudnak, de mint mostanában minden gyerek a világon, már két évesen tudja, hogy kell játszani egy telefonnal. Ismeri és felismeri  az ahhoz tartozó kulcsszavakat.