Egy másik haza-felé

június 29. Delhi

A templom harangja ébresztett fél ötkor. Gyorsan felkaptam a ruhámat, és már ott is voltam a reggeli szertartáson (Aratin). A szobánk közvetlenül a Mandír mellett van, a harang három méterre az ajtómtól. Nehéz így lemaradni a reggeli Aratiról. Szeretek Indiában élni, mert korán hajnalban indul a nap, még minden békés, lassan gördülünk át a nappal felé. Ebéd után, amikor a legmelegebb az idő, pihenő következik.
A reggeli mantrázás (meditáció) után hat óra körül a Radha Damodar templomban körbejártunk, hogy utoljára tiszteletünket tegyük a Goswamik és Prabhupád emlékhelyeinél (szamadi, bajan kutir).
Sofförünk ma pontosan érkezett. Kilenc óra után valamivel elbúcsúztunk a Sri Chaitanya Saraswat Math vrindávani templomának bhaktáitól. Még nem tudjuk elhinni, hogy holnap este otthon leszünk.
Éles lesz a váltás! Nekem mindenképp!

június 30. Kijev, Budapest

Felszálltunk a habmező fölé! A fehér habhegyeket, és habvölgyeket a nap selytelmesen világítja át. Alatta különböző világok rejtőznek. Innen fentről szinte egyformának tűnnek. Mintha csak más-más oldalról szemlélnék a különböző embercsoportosulások a létezőt. Közben véresen komolyan veszi mindenki a saját igazát. Otthonról gondolatban sokszor felröpülök ide, hogy megnézzem nem keveredtem-e bele valami túlzottan egyoldalú valóságnak tűnő képzetbe. Szokott segíteni!
A Delhi vásári forgatagból visszarepülünk most Budapestre, hogy újraismerjük a várost. Többé nem találjuk azt a helyet, ahonnan útra keltünk. Távlatból új képet fest minden. A dugók már nem olyan veszélyesek, a koszos levegő nem számít annyira koszosnak. Az emberi panaszkodás, hogy "nincs", értelmetlennek tűnik. És hová lettek a mosolygó emberek, a ragyogó boldog szemek, amelyek minden pillanatban látják, tudják, érzik, hogy nem övéké a világ, az Istenek játéka csupán. Mi csak parányi részek vagyunk, és történjen bármi, boldognak lenni ingyen van! Bizonyos értelemben! Olyan dolgot nem kell érte adnunk, amire valóban szükségünk van. Némi türelem, és mások tisztelete megkönnyíti az előrehaladást.
...
A Kijevi repülőtér kávézójában írogatunk csendesen Mártival. Kriszti ledőlt egy kicsit. Tamás egy másik géppel ment Isztambulon keresztül. Mi pedig emlékezünk, miközben kezdünk visszarázódni a fehér emberek, és a kellemes megszokott 21 fokhoz. Mártinak és Krisztinek kissé strapás volt az útjuk, mert 3-4 naponta utaztunk. Az én utam hamarabb kezdődött. Sokszor felidézem a Puriban töltött magányos napokat. Jobban mondva egyedül voltam, de nem éreztem magam magányosnak. Az állandó napirend, táncórák, Aratik (templomi szertartások) kiegyensúlyozottá tettek.
Emlékszem a sós szélre, ami a tenger felől fújt, a táncórák izzadt porát a tengerben mostam le. Majd csendben üldögéltünk Bhipin Prabhuval, Puri maharáddzsal és Chandan Prabhuval, a forró márványon elterülve a délelőtti eseményektől fáradtan vártuk, hogy utolsó erőnkkel még Gaura Nitainak (az oltáron álló szentek) énekeljünk. A finom praszád (felajánlott étel) után szieszta következett. Este még többet énekeltünk, a nap fénypontja volt számomra!
Kerek volt minden!

Köszönöm minden olvasónak a jelenlétet, remélem ti is kaptatok egy kicsit Indiából az írásaimon keresztül. Mindenképpen folytatom az írást, hiszen a hazaérkezés, és az itteni életbe való visszarázódás legalább olyan érdekes, mint maga az utazás. Sőt azt hiszem az a nagy bravúr, ha itt sikerül megtalálni az életünkben az ott megtapasztalt értékeket. Természetesen Indiában is vannak jó és rossz dolgok is, mint ahogyan itthon. Valójában ez nem helyhez kötődik. Mégis mi így tapasztaltunk meg sokmindent a lelkiség mélységeiből. Az én utam erre vezet. A lényeg, hogy célba érjünk, a többi csak eszköz!

Holnap elmesélem az itthoni első napjaimat. :)

Vrindavan földje

Az utolsó napok, csak a naplómba kerültek bele, így most ezt is leírom nektek. Folytatni szeretném a blogírast, hiszen most kezdődnek itthon a tánctáborok, illetve néhány bemutatóm is lesz. A bhaktakkal is szervezünk programokat. Meghívtunk Indiából többeket. Remélem hamarosan el is jönnek ide Magyarországra.

Akkor nézzük az utolsó napokat!

június 27. Vrindavan

Este kilencre értünk Delhibe repülővel, 42 fok volt akkor. Taxiba ültünk, és irány Vrindavan! Fél kettő körül értünk a templomba. Vrindavan utcait most láttam először. Még így az éjszaka közepén is érezni lehet különleges energiáját. Kevés alvás után, elindultunk, hogy meglátogassunk néhány szent helyet. A mi telkünkkel határos (Srí Chaitanya Saraswat Math), a Radha Damodar templom, ahol Prabhupad élt és dolgozott, a szent könyvek angol fordításain.
A reggeli előtt meg elmentünk a Rasa tánc színhelyére, a Seva Kunj-hoz.
Nagyon fáradt voltam, és a nagy melegben ez csak fokozódott. Jól érezzük itt magunkat Vrindavanban. Így, egy nappal Puri után érdekes élmény megint egy másik hangulatba kerülni. Délelőtt azután folytattuk a szent helyek látogatását. Vrindavanban még a majmok is meditációban vannak. :) (lásd a képen) Egy másik helyen egy majom ellopta Márti papucsát, de némi kekszért cserébe visszaadta. Lehet velük üzletelni! :)
Én most egy venezuelai lánnyal vagyok egy szobaban. Ő, és az édesapja tovább maradnak mint mi, jobban is bírják a meleget. Napközben állítólag 48 fok volt. Egyfolytaban szédelegtünk. A víz is forró, ami a csapból jön, így egy vödörbe kiengedjük, hogy kicsit hűljön, és kellemesebb legyen a fürdés.

június 28. Mathura, Agra, Taj Mahal

A taxink több mint egy órát kesett, a ma reggeli indulásról. Ez teljesen normaális dolog Indiában.
Az első állomásunk Mathura volt, ahol Krisna született 5000 évvel ezelőtt. A helyet szigorúan őrzik, befelé menet a táskáinkat le kellett adni, utana megmotoztak, és így már beléphettünk. Rengeteg ember mindenfelé, főleg túristák. Mi tovabbra is kábultak voltunk a melegtől. Indiának ezen a részén melegebb van, mint a keleti oldalon.
Légkondis taxinkkal folytattuk utunkat Agrába, hogy megnézzük a Taj Mahalt. A hatalmas márványpalota gazdagságával egy XVII. századi uralkodó elhunyt feleségének állít síremléket, mellyel az iránta érzett szerelmét kívánja bemutatni a világnak. Jónéhány fotót készítettünk itt. (Sajnos az én gépem nem bírta a meleget, és egy ideje nem működik. Próbálok a többiektől kérni képeket, de az még idő.) Az indiaiaknak mi is nagy látványosság voltunk: a fehér Taj Mahal, és a fehér ember! :) Szóval modellt álltunk! :) Kezdetben próbálkoztunk kérni 20 rúpiát a bátor fiatalemberektől, akik le akartak fotózkodni velünk, de nem voltunk elég rámenősek. Azért jó poén volt! :)
Késő délután értünk vissza Vrindábanba. Még megnéztünk pár templomot, majd az utolsó vásárlások, az utolsó Vrindavani este előtt!

Most nincs több időm, de a naplóm még rejteget két napi bejegyzést. Hamarosan folytatom!

Ratha Yatra

junius 23.

Este elmentunk a csoportos tancorara. Marti es Kriszti is ott volt, es megtapasztaltak, milyen egy indiai tancora itt a hazajaban, Puriban. Tancmesterem is nagyon orult nekik. Be is alltun tancolni, marmint foleg en, de amit tudtak, a ok is megprobaltak.

Estere sajnos megbetegedtem, rendesen leestem a labamrol. Valoszinu a tul csipos etelek is kozrejatszottak. Szoval csak fekudtem, es sajnos kimaradtam a Dzsagannath Praszadbol (Dzsagannathnak felajanlott etel), amit vacsorara hoztak a Dzsagannath templombol. Marti lassan visszaerkezett a hirrel a vacsorarol, hogy reggel avatasok lesznek. Gurudev tanitvanyava valni egy rovid szertartas kereteben nemcsak kozvetlenul altala lehet, hanem egy megbizott kozvetiton keresztul is, aki most Acsarja Maharadzs. Azt mondjak, ha a tanitvany kesz, a guru megjelenik. Este meg sokaig beszelgettunk rola, hogy ki hogyan kapott avatast, es hogy elte meg. Minden tortenet egyedi.

junius 24. Ratha Yatra, Puri

Koran keltunk, keszulodtunk az avatasokra. Gurudev tanitvanyava szegodni azt jelenti, hogy befogadom a szivembe azt a pici magocskat, a szeretet magjat, amit majd kesobb gondozhatok, egeszen a viragba borulasig. Jaganananda Prabhu azt mondta, hogy ugy kell elkepzelni, hogy egesz eddigi eleted a kert elokeszitese, felasasa volt. Most megkapod a magot, amit tovabb kell gondozni, de ha nincs mag akkor minek a kerteszkedes, nem lesz virag sohasem. Ratha Yatra napjat tehat avatasokkal kezdtuk. Aldasos nap ez!

Delelott kuraltam magam, hogy el tudjak indulni en is a fesztivalra. Egy ora fele elindultunk. Vagy szazan, enekelve kozelitettuk meg a Dzsagannath templomot, eroteljes tempoban. Bevagtunk a szekerek ele, a Grand roadra. Baladev szekere mar elindult, igy mi Baladev es Subhadra koze erkeztunk. Fel oraja indultunk, de mar nagyon kimelegedtunk. Szereztunk nehany zacsko vizet, amit ingyen osztogattak. A fejunket bepermeteztek vizzel, hogy nehogy elszeduljunk a napon. Vannak kezi permetezo emberek, valamint tuzolto tartalykocsikrol is ontoztek minket. Mentoautok, es hordagyak is ott sorakoztak. Sajnos harom esetet lattunk is, hogy valakit ki kellett menteni. A szervezok igen felkeszultek, a hatalmas, millios tomegre korultekintoen figyelnek.
Elengedtuk Subhadra szekeret, es Dzsagannath-e elott haladtunk vegig a harom kilometrerre levo Gundicsa templomig. Enekeltunk ahogy a torkunkon kifert ot-hat oran keresztul, es a fiuk vadul tancoltak. Nem tudom honnan szereztek annyi energiat. A celhoz kozeledve kozeledve Dzsagannath egyre lassabban haladt. Ahogy megerkezett mindenki kokuszdiokat tort fel, es felajanlottak a harom murthinak. Azutan beborult az eg, a huvos szelben szinte faztunk, mikor hazafele tartottunk.
Nehanyan huztak a szeketet rovid ideig. Az embereket botos iranyitok hajtottak, hogy merre huzzak. Noknek ez nem ajanlott, mert egymast tapossak az emberek.

junius 25. A Gundicsa elott

Masnap A harom szeker kint maradt a Gundicsa templom elott meg felajanlottunk nekik egy kis ghi lampat, es sotetedesig ott vartunk. Aznap este bevittek oket a Gundicsa templomba. Sajnos en nem voltam jol, igy csak a falovak bemenetelet lathattam.

junius 26. Az utolso tanc

Reggel elkoszontunk a nagy csaladtol, a bhaktaktol, mert ok egesz napos kirandulasra mentek harom nagy busszal. Azutan meg ellatogattunka tanctanaromhoz, meg eltancoltam nehany darabot. Elerkezett a bucsu ideje. ... :(
Ma indulunk Vrindavanba!
Most mennem kell. Onnan jelentkezem.

Testben, es lelekben felkeszulve, a Ratha Yatrara

Ismet Puriban, ezuttal Krisztivel, Martival, Tapassal es meg vagy 20-30 nyugati, es 1-2 szaz bengali bhaktaval. A vasuton minden rendben volt. Kriszti teljesen el volt ragadtata mar a vasutallomason. Egyfolytaban hangoztatta, hogy milyen fantasztikus itt minden, milyen boldog, hogy itt lehet. Mindezt egy oras kocsikazas utan, Kalkutta smogjat szivva, miutan nagy nehezen letettuk magunkat az allomas peronjan 2 negyzetmeterre, a durodo indiaiak koze. Szoval fo a pozitiv gondolkodas! Krisztit bevehetnenk az indiai igen szovevenyes mitologiaba, mint a pozitiv gondolkodas istennojet. :)
Delelott, egy rovid megmartozas utan a tengerben, autoriksara ultunk negyen, es meglatogattuk a Dzsagannath templomot, majd vettunk nehany szukseges kelleket, mint matrac, az elveszett helyett egy uj papucs... A templom korul le vannak zarva az utak, de azert ugyesen megkozelitettuk. A szekerek ket nappal a nagy esemeny elott meg mindig csak epulnek. Termeszetesen a tengerparti hideg udito sem maradt el. Ha jol meggondolom, ezzel kezdtuk. A presszos ismerosom rogton elhajtott mindenkit a szekekrol, igy zavartalanul szurcsolhettunk az oceant nezve. :)
Most pihenunk. Hamarosan indul a parikram, ami azt jelenti, hogy tobb szazan enekelve korbejarjuk a szent helyeket. A ket kis cintanyernak (karatalnak), amit Navadwipbol hoztam, epp most vagtam le a gamcsam (torolkozom) szelebol ket csikot, ezzel lesznek osszekotve.
Irany a kittan (enekles, tancolas) !
Jay Jagannath!
...

A templomnal gyulekeztunk negy orakkor. Meg nem volt ott senki. Megnyugtattam a lanyokat, hogy Acsarja Maharadzs perceken belul itt lesz, majd ra ket percre oriasi tomeggel elindulunk. Igy is lett. Mahardzs az emeletrol egy kezi hangosnemondoval elinditotta a menetet. Mire leert a foldszintre kb. 50 bengali bhakta erkezett, es kesobb a meg vagy szazan. Ok ismerik Acsarja maharadzsot, aki egy percet nem var senkire. Alacsony termete, es annal nagyobb energiaja van, hogy alig lehet ot utolerni. A kitrant vezetve ellatogattunk a Tota Gopinath templomba, es Haridas Thakur szamadhijahoz. Minden templomot korbekerultunk, es hodolatunkat ajanlottuk. A durodo indiaiak ilyenkor megfeledkeznek a szokasos lassu templojukrol, es ugy szaladnak, mintha az eletuk fuggne ettol.
...

Ma negyesben ismet ellatogattunk nehany templomba, koztuk a tegnapiakba is, es eltoltottunk egy keves idot a szent helyeken, ezuttal csendes mantrazassal.
Ma piheno nap van, mert holnap lesz a Ratha Yatra. Egesz nap fog tartani, es szuksegunk lesz minden eronkre.

Gondoljatok rank holnap. Dzsagannath, "a vilag ura", Baladev es Subhadra tarsasagaban atkocsiznak a Gundicsa templomba, az az Kuruksetrarol, Vrindavanba. Meg egyszerubben az eletunk csatatererol az Istennel valo talalkozas kelyszinere! Es ebben egy millio hivo segit, akik a puszta kezukkel huzzak at, az oriasi szekereket, hosszu kezzel font kotelek segitsegevel.

Jay Dzsagannath! Jay Baladev! Jay Subhadra!

A bucsu, es az uj talalkozas

Ma elindulunk Puriba, az esti vonattal. Egyszerre orulok, es egyszerre szomorkodok. Boldog vagyok, hogy itt lehettem Gurudev kozeleben. Es orulok, hogy megyunk Puriba. Ma is talalkoztunk Gurudevvel. Indulas elott nem valoszinu, hogy latjuk meg. A kozeleben mindig erzem melyseges szeretetet, amit a bhaktak irant erez.

A Szeker Fesztival (Ratha Yatra) junis 24-en lesz. Elotte ket napig, holnap, es holnap utan korbelatogatjuk a szent helyeket Puriban. Remelhetoleg megmartozunk a tengerben. :)
26-an megyunk tovabb Vrindavanba.
Puriban persze a tanctanaromhoz is elmegyunk egy bemutatoorara Krisztivel es Martival, akik otthon tolem tanuljak az indiai tancot.

Itt Kalkuttaban mindennap ket lecke volt, es valahogy most rengeteg bhakta gyult ossze. Jo latni ennyi lelkes boldog embert. Persze van sok problema is, es nagyon meleg van, de mi megyunk elore a dolgunk utan kitartoan. A lanyokkal felvaltva betegeskedtunk az elmult harom napban. Most jol vagyunk, bar fura, mikor olvassuk otthonrol, hogy egyesek panaszkodnak a 20 fokos melegre. Itt egyebkent nem divat a panaszkodas.

Az elkovetkezendo napokban igyekszem irni, de nem igerhetek semmit!

Gondoljatok ram, es velem lesztek Dzsagannath edes otthonaban. Es ha igy tesztek, talan a ti eletetekbe is belepillant melyebben, es ha keritek, elindit titeket a boldogsag utjan, amin csak elore lehet haladni, hatra soha!

Vissza Gurudevhez!

Visszajottunk a kalkuttai templomba Gurudevhez. Ahogy beertunk a varosba rogton felismertem sajatos szagarol. Olyan edeskes nagyvarosi indiai meleg szag ez. Egesz mas mint Navadwip, a csondes bekes, auto nelkuli kis faluban, csak a riksak dudait lehet hallani, ami olyan mint valami gyerekjatek hangja, es kozben az utca elo hangjai, ahogy az emberek kialtoznak egymasnak, igy segitve a zsufolt forgalom elorehaladasat.

Gurudev most nincs jol. Nagyon meleg volt az elmult napokban, valoszinu megviselte. Tegnap Navadwipban 45, itt 42 fok volt, ma csak 39, de igy is omlok a viz rolunk.
Egyebkent ismet ekadasi (gabonabojt) van. Ekadasirol hallhattunk lecket is, e szerint ilyenkor tartozkodunk nemcsak a gabonatol, de mindenfele izletes eteltol is, es probalunk elmellyedni a lelki folyamatban. Itt Kalkuttaban hetfele gyumolcsot szolgaltak fel: papaja, guava, Jack fruit, datolya, egy ismeretlen feher husu, es... ?? (nem emlekszem a tobbire). Tejtermeket, es krumplit, zold papaja szabdzsit is kaptunk.

Most csendes piheno van, majd jon az esti Arati (szertartas), es a varva vart bajan (enekles).
Meg ket napig vagyunk itt, majd vasarnap este irany Puri!

Navadwip

Sokminden tortent az elmult par napban. Kriszti es Marti jol erzik magukat a hihetetlen melegben. Ma Kb. 45 fok volt. Igy usztunk egyet a Gangeszben ma masodjara. Mielott bemereszkedtunk, fustolot ajanlottunk fel eloszor Gurudevnek, es o rajta kersztul a Gangesznek, igy nem kovetunk el sertest a szent folyo ellen. Utana eloszor a fejunkre locsoltuk egy kicsit, es csak azutan erintettuk a labunkkal, es mentunk be teljesen.
Tegnap ugynevezett parikramon voltunk Mayapurban. Meglatogattunk nehany templomot, es szent helyet. Ma Gurudev szulohazat neztuk meg, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket. A kis faluban, az emberek edes golyokkal kinaltak minket, mi pedig enekeltunk. Egy kis gyereksereg csatlakozott hozzank, az idosebbek pedig leborultak elottunk, tiszteletuket kifejezve, amiert a vilag masik vegerol eljottunk ide es Gurudev tanitasait probaljuk kovetni. Nagyon meghatodott mindenki. Rengeteg foto keszunk de most nem tudom feltenni.
Holnap megyunk vissza Gurudevhez Kalkuttaba.
Mielott eljottunk, Olyan jol erezte magat, hogy kijott egy kicsit a levegore. Nagyon orultunk mindannyian, hogy jobban van es lathatjuk. Szerintem o is orult, hogy mi ilyen sokan itt vagyunk most korulotte, kb. 30 nyugati bhakta, es ennel tobb bengali. Visszafele a bhaktak tanakodtak, hogyan vigyek fel a lepcson. "Toloszekkel tul veszelyes!" Erre Gurudev: "I like danger!" Mindenki nevetett, majd negy prabhu segitsegevel feljutott az emeletre.
A kepeket itt lathatjatok: http://http://www.scsmath.com/