Még Kerala hangulatában

2015.11.23. Még Kerala hangulatában

Sok minden írni valóm van, de nem nagyon írogattam. 

Folyamatos búcsúzásban vagyok, de már egész jól viselem. Ma meglátogattam a gasztroenterologust, és a vérképem eredményét is megkaptam. Mint mindig most is tökéletes, és állítólag semmi bajom, csak a stressztől fáj a hasam kibírhatatlanul. Majd megszokom ezt is. Így jár az, aki szenzitív. A taxisofőrrel jól összehaverkodtam. Már harmadjára utaztam vele, mert egyedül az ő autójában nem fordul fel a gyomrom. Mert a többiek úgy vezetnek, mint egy őrölt.  Gyomrom minden kanyarban megy tovább. A taxisofőr elmesélte, hogy van egy banán farmja, sőt meg is mutatta. Úgy indult, hogy legutóbb szóltam neki, hogy álljunk meg banánt venni valahol. Erre ő a saját házánál állt meg, ami párszáz méterre volt, és a saját termesztésű banánból kaptam. Ma is kaptam vagy 3 kilót. A farm mellett van egy épülő ház. Gyönyörű csendes környék tele új házakkal. Ezt eladásra építi a barátjával. Egy kétszintes 160 négyzetméteres ház kb. 19 millió forint. Elfogadnám. És persze azért ez közel sem azt jelenti, mint nálunk sem minőségben sem épületgépészeti szempontból. Tehát nincs bevezetett gáz, nincs fűtés, és nincsenek zárható üvegablakok. De azért szép. 

Holnap megyek vissza Bhubaneswarba innen a nemtudomhanyadik családomtól. Itt mindig visszavárnak engem. Családtagnak tekintenek, ezt sokszor elmondták a héten. Nem tudom miért, de sokszor ezt váltom ki az emberekből. Dr. Divya meghívott az esküvőjére, ami szűk körű lesz. Később javított, és azt mondta, hogy hát olyan közepes. Persze több napig tart és kétezer vendégről beszélünk. Nem semmi! Beszéltünk az itteni házasságokról. Itt egyáltalán nem megengedett az, hogy valakinek barátnője, vagy barátja legyen. Ha mégis van, akkor az titokban, és természetesen ez semmifajta testi érintkezést nem jelent. Most már a vőlegénye az amúgy hat éve titokban tartott szerelme, akivel a hat év alatt hétszer találkoztak, és telefonon beszélgettek sokat. Mikor eljött a férjhez adás ideje akkor előálltak a családnak azzal, hogy ők így szeretnék, és mindkét család belement, mert manapság engedékenyebbek a szülők és lehet szerelemből is házasodni. A vőlegényével most találkozhat, de csak nyilvános helyen, és semmiképp nem kettesben. Még fél évet kell várniuk, és utána már örökre együtt lehetnek. Dr. Divya Anyukája háztartásbeli, de ő nem lesz az, ő szeretne orvosként dolgozni, és fog is. Ez egy új generáció. Kíváncsi leszek, hogy neveli majd a gyerekét. Erre a kérdésre még nem tudott válaszolni. Egy másik lány az egyik kezelő 21 éves, Adirának hívják. Azt mondja, hogy a lányok olyan 21 és 24 éves koruk közt mennek férjhez. A szülő keres nekik férjet, de neki kell elfogadni. Már volt két jelentkező, de Adira még tanulni akart, így elküldte őket. Azt mondja, majd csak 24 évesen szeretne férjhez menni, mert utána már nincs szabadság. Ezt tökéletesen meg tudom érteni. Azért itt is változik a világ. Az erős családi köteléknek előnye is van. A biztonság, amit a család, mint hátország nyújt. Főként a nőknek. A lány a család oltalmából egyből a férj oltalmába kerül. Ez normális szerintem. A nőnek szüksége van erre, és cserébe ő működteti az egész családi gépezetet. Nem nagyon van válás, és nem vesznek palira senkit úgy, mint nálunk akár egyik, akár a másik oldalról. Viszont leosztott szerepek vannak. Hát ne tudom. Valami középút a legjobb azt hiszem. Én nagyon szerencsés vagyok, mert abszolút támogatást kapok a családomtól, soha annyira, mint most. 

a kezelő lányok :)

Ismét új testet kaptam. Állítólag minden évben az ember testének sejtjei kilencven valahány százalékban kicserélődnek. Amikor ide eljövök, akkor ezt a folyamatot pozitív irányba indítjuk el. Ez most is így történt. Nagyon elégedett vagyok. Az elmúlt öt napban folyamatosan melegem van, és izzadok, ami vagy öt éve nincs így. Néhány éve már nyáron is pulóverben és zokniban alszom, meg derékmelegítő nélkül nem megyek sehova nyáron sem. A tavalyi kezelés után a derékmelegítőre nyáron már nincs szükségem. Most azonban éjszaka egy hálóing elég, még nadrág sem kell. Ezek tudom, furán hangzanak, mert amúgy 28-30 fok van. De ez van az esetemben. Nem véletlenül töltöm itt a telet, és nem is szeretnék ezen változtatni a későbbi téli időszakokban sem. Néhány évig még biztosan nem, ha megtehetem. A másik hatalmas eredmény, hogy közel sem vagyok annyira fáradt mint eddig. Négy óra körül magamtól felébredek, és nem vagyok fáradt ebéd  után. Néhány napja délelőtt orvosnál voltam vizsgálatokon, és vérvételen, majd visszajöttem, és ayurvédikus kezeléseken vettem részt, ami az én idegrendszeremnek fárasztó, legalábbis az autózás, emberekkel találkozás, várakozás, a kezelés meg egyébként is az idegrendszert edzi. Szóval ezek után még úgy döntöttem délután 5.30-kor, hogy bemegyek a városba mandulát venni. Amikor visszafelé jöttem realizáltam, hogy még mindig nem vagyok fáradt. Azért másnapra éreztem egy kicsit. De a lényeg, hogy olyat már vagy öt éve nem éreztem, hogy nem kell erőt gyűjtenem ahhoz, hogy kimozduljak, vagy bármit csináljak, főként nem este hatkor. Másoknak ez természetes. Ma jött Németországból ez hölgy szintén ugyanezzel a problémával. Ő is már feladta a munkáját, mert nagyon fáradt volt, és stresszes. Olyan jó érzés egy ilyen emberrel beszélni, akinek ugyanaz a baja, mint neked, és nem kell magyarázkodnod, és tartanod magad, nem kell bocsánatot kérned, ha hirtelen ásítozni kezdesz, mert pontosan tudja, hogy mit érzel, és nem vagy lusta, és nem unalmas, amit beszél, teljes mértékben szeretnél jelen lenni, csak nem tudsz. Per pillanat ez most a múlt számomra, de persze oda kell figyelnem, hogy ez így is maradjon, és persze ha megkapom rá az áldást, mert sajnos bármikor bármekkorát eshetek. A pozitív gondolkodók ilyenkor tiltakoznak, de én reális vagyok, és persze pozitív. Ha nem lennék az, akkor nem itt tartanék.

Jó érzés erről írni. Még nem vállaltam fel nyilvánosan, és most sem teljesen, de ezzel egy időben pedig olyan jó lenne, ha mindenki tudná, hogy ilyen is létezik, de átérezni igazán nem tudja senki, csak akinek hasonló problémája van. Ezt látom. Még az sem, akivel együtt élsz. Nem tud különbséget tenni a lustaság, és a betegség közt. Sajnos néha én magam sem. De nem stresszelem magam ezen. Az biztos, hogy a türelem és az alázat iskolájába rendesen beiratkoztam.

Imádom ezt a vándor életet.