Utolsó előtti nap Navadwipban

Sokat beszéltünk Ananda Rupával, de ugyanakkor kellett kérnem egy kis pihenő időt is, mert iszonyú fáradt vagyok. Így aztán volt időm kicsit elmélyülni, a hogyan tovább kérdésén. Itt Indiában mindig jönnek sugallatok, hogy merre kell tovább mennie az életemnek. Biztosan a sok sukriti az oka, hogy azután be is válnak ezek a dolgok. A sukritiről ma többször is volt szó. A hitet erősítik azok a cselekedetek, amelyek Istent szolgálják. Itt Navadwipban rengeteg lehetőségünk van erre.

Mostanra nem igazán tudok nektek úgy írni, hogy közben átgondoljam kik is olvassák a blogomat, hanem csak tisztán az érzéseimet írom le, mégha nem is értik sokan. Bár azt mondják a szív érti. Mikor legelőször fél évet voltam itt, bengáliul hallgattam a leckéket, és csak annyit értettem a szövegből, hogy Krisna, meg Mahaprabhu. És azt mondták, hogy hallgassam csak, mert a szívem érti. Lehet benne valami.

Hazaérve az életem sok ponton változik, mint ahogy a mostani út elején ezt le is írtam. Ma egy kicsit belegondoltam, hogy mi lesz otthon. Először kicsit aggódtam, de gyorsan hoztam pár döntést és erre jöttek is válaszok, hogy hogyan kellene élnem. Valahogy úgy, mint itt. Persze ennek vannak konkrétumai is.

Az esti darshanon Gurudev beszélt Vishakháról, aki most nagyon beteg. Arra gondoltam, holnap felajánlom, hogy tornáztatom egy kicsit, ha már amúgy is ezt csinálom. Ő most Kalkuttában van.

Az esti kírtan szokás szerint fergeteges volt. Olyan mintha egy hatalmas szekéren ülnénk, amit lovak húznak, és egyre nagyobb erővel és lendülettel minden sor után, míg végül felszálltunk mint egy repülőgép és az emelkedést minden porcikánkban érezzük. Közben a talaj dübörög alattunk, és a falak mintha ott sem lennének. És persze a dobhártyám nincs túl jó állapotban utána. A szívem annál inkább.

Kalna

2013.07.01.

Reggei lecke

Nagyon fáradt vagyok. Egyre több a szolgálat és Acharyadev nagyon hosszú leckéket ad. Ma még lesz kettő indulásig. Volt egy reggeli két órás saranagati lecke a darshanon, félig bengáliul, közben fűztük a füzéreket, és lesz a szokásos Tyagi Maharaj leckéje, és utána egy közvetített lecke, amit Acharyadev ad, és ezt valahol az interneten lehet nézni. Utána indulunk. Szóval ez a tempó itt, és még csak reggel 8 óra van.

2013.07.02. délután

Egy kis faluban jártunk ma. Acharyadev megint magával vitt. Kalna a neve és van ott egy kis templomunk, ahol csak nők élnek. Az egész nagyon picike, és rendkívül megható. A praszád pedig mennyei volt. A kupolája most épül a templomnak. Nagyon furcsa volt, mikor odaértünk rögtön kezdődött a déli arati. Acharyadev megkért, hogy énekeljek én, de nem mertem. Végül megkért, hogy akkor mridangázzak. Azt már bevállaltam. Ott voltunk 4-5 nő és mi vezettük az aratit. Nagyon más hangulat volt, mint amikor a Prabhuk szétrobbantják az épületet is, az energiáikkal. Készítettem fotókat is, ennek nagyon örült Gurudev.

Soha nem éreztem még ennyire jól magam itt. Olyan természetes most minden. Közben tudom, hogy eddig is ilyen volt, de én voltam más. Megérkeztem azt hiszem. Bár lehet, hogy még nem teljesen.

Délután 5-kor kezdődött a következő lecke. Ez egy speciális video felvétel volt, ahol fel lehetett tenni kérdéseket, ezek megtalálhatók az interneten. Belinkelem, ha már fent lesznek. Volt szó meghódolásról, és ami a legjobb kérdés volt, hogy hogyan tudjuk megtartani a szívünkben azt a lelkesedést a szolgálatra, amit először éreztünk. És Acharyadev, avagy Gurudev erre hozott egy saját példát. Azt mondta, a szolgálatot minden nap kell végezni, akkor is, ha fáradt vagy. Ő személyesen próbál befejezni mindent ekadasira, mert az egy böjti nap, amikor általában nincs reggeli, így éhesen nem akar szolgálatot végezni. De ennek ellenére még több feladat jön aznapra. Szóval, ha a vágyunk ott van, akkor a szolgálat jönni fog.

Este

Ma az esti leckén megkaptam, hogy miért nem tudtam kívülről elénekelni a bajant. Hát ez van. Tudtam, hogy vizsgázok, már mikor elindultunk.

Guru

Felirat hozzáadása

2013.07.01. 

Ma hajnalban megint három után ébredtem egy kicsivel, és azt hittem Ekachakrán vagyok. Nagyon vonz az a hely. Gyönyörűek a murtik.

Mostanra egyre inkább belekerülök abba az állapotba, amiben amúgy jól és kiegyensúlyozottnak érzem magam. Tegnap még Ekachakra lebegett a szemem előtt, hogy akár visszamennék oda, de mára kikristályosodott bennem, hogy nem ez lesz a feladatom. Pedig mennyire jó lenne itt maradni még egy kicsit Ekachakrán. A ma reggeli lecke végig bengáliul ment. Kb. két óra. Közben virágot fűztünk. Belül zakatoltak bennem a kérdések. Tegnap óta ezek foglalkoztatnak, amiket Acharyadevvel a kocsiban beszéltünk. Azt is mondta bármikor mehetek hozzá, így ma odamentem hozzá a darshan végén. Elmondtam neki mindent, ami foglalkoztatott még, és kifejeztem neki a hálámat. Kaptam újabb pár instrukciót, amivel lebegve jöttem ki a verandáról. De legalábbis nagyon boldogan.

Tyagi Maharaj bensőséges szavai a leckén: Csak a meghódolás tudja felszabadítani a lelket. Meghódolás a magasabb vezetés előtt. Mi nem szórjuk a szent nevet mindenkinek, csak azoknak, akik a guru és vaishnavák vezetése alá rendelik magukat. Sokan eljutnak oda, hogy kell egy guru. De ki az, aki a gurut minden elé képes helyezni?

Ma egy denevér repkedett a szobámban este, nem örültem neki nagyon. Van egy pár kicsi gekkom, azok cukik. Szerencsére patkány nincs. Úgy szabadultam meg tőle, ahogy bejött. A fürdőszobába becsaltam, és rázártam az ajtót, valószínűleg ott jött be az ablakon.

Ekachakra

(Ha tetszenek azok a dolgok, amikről írok várlak szeretettel egy közös programra, ahol személyesen is beszélhetünk, és belekóstolhatsz a lelki ízekbe, és persze a finom ételekbe. Valamikor augusztus közepén lesz. Ezt az oldalt lájkold a friss hírekért https://www.facebook.com/Rejtettkincs, és persze ide is fogom majd írni, ha megvan az időpont.)

2013.06.29.

Valami történik körülöttem, és velem. Mintha mindenki tudná, csak én nem, hogy mi lesz.

Reggel arról hallhattunk, hogy mi az a négy dolog, amivel rendelkezni, kell, hogy a sértéseket elkerüljük. Az első az alázat, mint egy fűszál, a második a türelem, mint egy fa. Add meg a tiszteletet másoknak, és ne várd el magad számára. Ma volt alkalmam gyakorolni a türelmet. Négy órán át tartott mire feladtam két csomag könyvet a postán. Azért ez megviselt, de közben arra gondoltam, hogy milyen jó kis edzés ez, és amúgy meg mennyire jól működnek a dolgok otthon. Ott azért fél óránál többet nem álltam még sorba postán, és nem szívattak halálra a csomagolással és annak kifizetésével. Utána meg még, hogy fussak, mert bezárnak rögtön.

Most nyugi van a szobámba, és mert a praszádot lekéstem Mahámantra Prabhu hozott nekem egy tálcával. Isteni volt.
Kicsi szieszta, lótusz festés, és indulok Ekachakrára hamarosan. Acharya Maharaj kérésére.

praszád

2013.06.30. Ekachakra

Bő három óra az út Ekachakrára, és az út elképesztően kátyús. A gyomromat eléggé megviselte. Kicsit izgatott voltam azért az induláskor. Este 9 körül értünk oda, a soffőr és egy másik bhakta aki ott marad. Ekachakra egy leirhatatlanul gyönyörű hely, ahogy Giridhari Prabhu fogalmazott „ Ekachakra a zöld tenger közepén”, mert messze, amerre a szem ellát minden csupa zöld a rizsföldektől. Mesébe illő. Ezen a gyönyörű helyen született Nitjananda Prabhu, aki a kegyesek közül is a legkegyesebb.

Megérkeztem, Azonnal mentem Acharyadevhez. A hosszú verandáján elszórtan ült pár bhakta, én odamentem egész közel, hogy dandavatot ajánljak, leborultam. Várt már. Hoztam neki ajándékokat is és kis tétovázás és határozatlanság után oda is adtam neki. Közben beszélgettünk a magyarországi bhaktákról. Kérdezgetett és én válaszoltam. Késő volt, így elküldött pihenni. A végén még megkérdezte, hogy fel tudok-e kelni a reggeli aratira, ami itt 5-kor van, nem 4-kor mint Navadwipban. 

Reggel már 3-kor felébredtem. Sokat agyaltam, és közben folyamatosan beszéltem hozzá magamban. Bár tudom, hogy a guru jobban ismer minket, mint mi magunkat, de azért imádkoztam. 5-kor elkezdődött az arati a hatalmas templomban, amit egyébként egy nagyon kedves magyar bhakta adományából építettek. Az arati után virágot szedtem, és füzéreket próbáltam készíteni, de sajnos egy idős hölgy magának szeparálta az összes virágot, mert Acharyadevnek akart készíteni, egy gyönyörű füzért. Így csak Nityanandának tudtam csinálni egyet. Szaladtak értem, hogy indulunk Navadwipba.

A kocsiban Acharyya Maharaj maga mögé ültetett és rám bízta a táskáját, és a vizét i is. Ez nagy megtiszteltetés. Megérkeztünk Navadwipba, ahol nagy kírtan fogadott minket. Közben egy magyar bhakta érkezik nemsokára, Ananda Rupa, aki Londonban él az indiai férjével.