Mindig nagyon kulonos, amikor itt Puriban elered az eso. Megall az elet egy pillanatra es minden elcsendesedik. Mar napok ota forrok a nappalok, es ejjelente villamlik. Tegnap este megerkezett a vihar, epp mikor a Natjamandirban (a templom hiveknek kialakitott resze) enekeltunk. Ilyenkor mindig aramszunet van, igy csak egy kis elemes neonlampa vilagitott, kozben egy-egy ember bemenekult az utcarol az eso elol. Csak mi enekeltunk tovabb, az eso meg zuhogott es a villamok pislakoltak.
Visszaemlekeztem egy hasonlo viharos estere a 2006-os ittletemkor. A bhaktakkal ugyanitt ultonk, ugyanugy aramszunet volt. Es csak egy gyertyat gyujtottunk. Mihil Prabu szerint nem veletlen, hogy itt vagyok. Mindig azt mondta, hogy kovetkezo eleteben szeretne a gyerekem lenni.
Ket hettel az erkezesem elott halt meg.
Este a szobambol meg kesoig figyeltem a villamlast. Egeszen kulonleges volt, mint egy soha veget nem ero tuzijatek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése